ZigZag adatlapja

Gépies rendelésfelvétel, fizetés, semmi érdeklődés, visszakérdezés, ajánlás (pl. ital, desszert, összetevők) pedig pláne nem történt. Már az egyik asztalnál ültem és vártam az ételre, amikor felbukkant egy eddig nem látott pincér, kezében étlappal, hogy válasszak. Tisztáztuk, hogy ez már megtörtént, ezek után elviharzott. Pár perc múlva megérkezett az étel is. Pita falafellel töltve, nejlonba csomagolva és egy kistányérba préselve. Annyi humuszt öntöttek bele, hogy tocsogott az egész, folyt ki belőle minden oldalán, és mire kihozták, már szétázott a pita alsó fele. A falafel golyókat csúnyán megégették (bolti mályhűtött készárúnak tűnt). Bár senki sem említette, de tele volt tömve kígyóuborka kockákkal is, amiket nem volt könnyű a humuszból kiválogatni. A humusz borzalmasan el volt sózva. Ilyen rosszat már régen nem ettem, hiába érkeztem nagyon éhesen, nem bírtam legyűrni, és el is ment az étvágyam. Csalódottan távoztam.

Kizárólag hazai édesvízi halakból készítik a fogásokat. Az árfekvés még a Ráday utcában is drága szerintem, viszont hétköznap kínálnak 2 és 3 fogásos ebédmenüt (1690/1990 Ft-ért), egyértelműen erre érdemes rástartolni, mert a menüben is a normál étlapról válogatják össze a fogásokat, az adagok pedig hatalmasak. A csészényi leves zöldborsókrém bundázott harcsacsíkkal, kiváló indítás, és később sem volt semmi hiba. Főételként rántott pontyot válaszottam csónakburgonyával és remulád-mártással. Minden frissen készül, minőségi az alapanyag, nem pocsolyaízű a hal, nem is zsíros, és ropogós a bunda. A személyzet - különösen egy fiatal hölgy - nagyon kedves, kommunikatív, felkészült és LELKES! Ezt mindig értékelem egy vendéglátó egységben, ha ilyen a stáb. Az ülőhelyek a galériaszinten vannak, modern, vidám, fiatalos. A normál asztalok mellett vannak párnás-kuckós, beszélgetős ülőhelyek is az ablaknál. A Ráday utcán elég nagy terasz is helyet kapott, bár az étteremtől kicsit messzebb esik.

A kolbászokat a Püski Manufaktúra készíti, a Vágódeszkánál érdekesség, hogy krómlapon sütik a húsokat. Szintén a kolbászokból készítik helyi specialitásukat, a robucit, ami egy olyan hamburger, amibe kolbászbúl készül a húpogácsa, és egy kicsit a szerb pljeskavicára emlékeztet. A táblára kiírt 5 féle kolbászból 1 kifogyott (pikáns provence-i marha), így a bajor mellett döntöttem. Volt még paprikás, csirkés és 6 db-os mini debreceni. Egy adag 3 db vékony kolbász 1290 Ft-ért, amely mellé hideg házi lecsó, mustár, 2 szelet magos kenyér és házi savanyúság (káposztával töltött ecetes uborka) jár. A robuci szintén 1290 Ft-ba kerül, és értelemszerűen ugyanezekben az ízesítésekben választható. Pár percet kellett várni az elkészülésre. Finom, házias volt minden, de teljesen jóllakni nem lehet tőle, egy komplett főétkezésnek nem elegendő, inkább uzsonnának való fogás szerintem. Remélem, más ízeket is be fognak hozni, pl. lehetne vadhúsos vagy valamilyen különlegesebb fűszerezésű is. Sokféle szörpjük van (270 Ft/3 dl). A bejárat előtti járdán van egy kis kinti teraszuk, de nagyon oda tűz a nap, nincs semmi árnyék és nem éppen csendes, meghitt a Bajcsy ezen szakasza.

A Dose specialty kávézó pár hete nyitott itt meg, nem mintha a környék nem lett volna elég jól ellátva már eddig is újhullámos kávézókkal (pl. a Bank Center földszintjén a Tamp&Pull, az Alkotmány utcában a Madal 3. , az Arany János utcában lejjebb az Espresso Embassy), és további nem újhullámos, de színvonalas, jó kávézók is vannak. Meglátjuk, bírják-e majd a versenyt, minden esetre szerintem a jó kávéra mindig van vevőközönség, és itt a "City"-ben még jó eséllyel fizetőképesek is. Mivel az utcát hónapok óta felújítják, a megközelítés és bejutás nem egyszerű, de úgy tűnik, már a vége felé járnak a munkálatoknak. A belső tér elegáns, nagy belmagasság, modern, inkább skandináv hangulatú, barna-fa, letisztult, "Ikeás" a dizájn. Kizárólag prémium kategóriás, kiváló minőségű kávét főznek, többféle is van egyszerre "csapon". A magam részéről egy kevéssé savas Red Brick-et kértem. Az espresso 480 Ft-ba kerül, a tej nem feláras. Az asztalokon nincs cukor vagy édesítő, a fal melletti pultnál lehet "önkiszolgálóban" szórni/adagolni. Nagyon igényes, tiszta, kellemes, nyugis hely. Az ételfélék is specialty-tipikusak: némi kézműves péksüti, croissant, kézműves tortaszeletek, helyben készült teljes kiőrlésű szendvicsek. Árban belvárosias, nem olcsó.

A grapefruit, a puncs és a linzer (nagyjából egy intenzív vanília) fagylalt korrekt, az átlagosnál talán egy fokkal jobb, de semmi extra, viszont a mogyoró az számomra nagy csalódást okozott. Túl édes, és nem mogyoró, hanem Nutella ízű, bár világosbarna/drapp a színe. A Nutellában 7% mogyorótartalom van, ebben még ennyi sem lehetett. Szénhidrátbomba, ami után ráadásul kiolthatatlan szomjúságot érez az ember. A nagy melegben sajnos nem hatott hűsítően. A sütemény, tortaszelet fronton a klasszikusokat találjuk. A narancs-szín domináns belső térben 3 kis asztalka van, kinn tágas, napernyőkkel árnyékolt, de azért így is meleg és napfényes terasz.

A kiállítást az egykori bányavágatokban alakították ki, sok régi eszközt, szerszámot, csilléket, kapcsolókat, stb. őriztek meg, amelyek a poszterekkel együtt vizuálisan szemléltetik a bányászok embert próbálóan nehéz munkáját. 1926-62 között folyt itt mélyszínti művelés és kitermelés, Európa egyik leggazdagabb bauxitlelőhelyeként tartották számon. Amit kilépünk ismét a felszínre, érdemes körbesétálni az egykori Bagoly-hegyi külfejtés területén kialakított tanösvényen. Nagyon szépen rekultiválták, csodaszép geológiai látványosság. A bányafalban az 1980-90-es években rengeteg fosszíliát, főleg megkövesedett csigákat és kagylókat lehetett gyűjteni, de most már a falra nem szabad felmászni.

A "Fastaurant" kategória megtévesztő, mert nem gyorsétteremről van szó. Az utcában az újabb nyitású étkezdék közé tartozik, arra már nem emlékszem, mi működött itt előttük. Galériája és terasza is van, végig nyitott ablakos. Modern, új a berendezés, a magyaros dekor egyáltalán nincs túltolva, inkább a most trendi bisztrós "letisztult" dizájn. Az étlapon klasszikus, tipikus magyar ételek, de nem hosszú étlap, egy olalon elfér. Több ételből lehet kis- és nagy adagot is kérni. Ebédmenüt nem kínálnak, viszont 12-15 óra között az á la carte árakból 30% kedvezményt adnak, de még így is a drágább, mint egy menüs ebéd. Nagy adag szürkemarha gulyáslevest (1180 Ft) és újragondolt Gundel palacsintát (1090 Ft) ettem. A sűrű, paprikás leves rövid várakozást követően tűzforrón - azaz percekig ehetetlenként - érkezett, a hús volt benne a legjobb, állagra, minőségre, ízre és mennyiség tekintetében is. A legolcsóbb összetevőből, krumpliból viszont alig akadt benne, az is túlfőtt. A zöldségek szintén kissé túlkészültek és a fehérrépa dominált benne. A palacsinta újragondolása azt jelentette, hogy az óriáspalacsintát 4 db tekercsbe vágták, egymás mellé ültetve tálalták, a szokásos csokoládé öntettel és lángolva (pálinkával gyűjtották meg, nem rummal). Ez is hatalmas adagnak, és minden szempontból rendben lévő deszertnek bizonyult. Az áraknál a normál árakat jeleztem, ebből jött le a 30%. A főételek árai jellemzően 2500-4500 Ft között alakulnak. Kötelező szervizdíj nincs, kártyával lehet fizetni. A mosdó a galérián nagyon szép, különleges hangulatú, tiszta. A kiszolgálás udvarias, kedves; kellemes légkört varázsol a személyzet. Esténként élő cigányzene szórakoztatja a vendégeket.

Klasszikus, megszokott, jól ismert sütemények, tortaszeletek, átlagosnál valamivel alacsonyabb árfekvésben, 300-450 Ft közötti szeletárakon. Sacher, Eszterházy, puncsszelet, zserbó, krémes. A túrótorta mű-zselatin (sárga, pink) burkolattal a tetején mindig kissé bizarr volt számomra, szerencsére egyre ritkábban találkozom vele mostanában, de itt még ilyen (is) van. Véleményem szerint lehet létjogosultságuk a hagyományos cukrászdáknak, erre is van igény és kereslet, nemcsak a paleo-vegán-mindenmentes édességekre. De ettől még elvárható, hogy ne "műanyagból", igénytelen alapanyagokból süssenek. A gesztenyeszív nagy méretű, azonban a gesztenyés töltelék nem gesztenyéből, hanem higított "felütött" masszából készült, és túl van cukrozva. A krémes átlagos, semmi extra. Bár árulnak fagylaltot is a Szondi Cukiban, én azt ajánlom, inkább sétáljatok tovább még pár métert a páros oldalon lévő olasz fagyizóig. Ég és föld a különbség.