ZigZag adatlapja

Reggel korán nyitnak, alkalmazkodva a munkába indulók igényeihez. Munka után szintén nyitva tartanak, azonban ekkorra a készlet már igencsak le volt fosztva. 3 szendvics árválkodott a pultban, a töltelékük nem volt számomra vonzó, és 990 Ft-ba kerültek, valamint pár péksütemény a tartókosárban. Nehéz volt választani, és nem a bőség miatt, hanem éppen ellenkezőleg. Egy átlagos muffin 490 és 590 Ft-ért szerintem egyáltalán nem reális ár. Melegételben tészták vannak, de azokra kellett volna várni 10-15 percet, azt mondták. Hogy valamit mégiscsak egyek - amúgy nagyon is éhes voltam, mert aznap az ebédidőt is munkával töltöttem - egy cheddar sajtos csavart rudat kértem, ami 390 Ft-ba került (szervizdíjjal együtt! ). Minőségre semmivel nem volt jobb, mint amit a metró aluljáróban a Princessnél kapni, ami valljuk be, közel sem a pékáruk csúcsa, és ráadásul érezni lehetett rajta, hogy reggeli sütés, az frissességét már elvesztette. Mondjuk ez is tanulságos, mert egy minőségi pékáru nemhogy délután, de még másnap is bőven tartja magát. Érthetetlen, hogy miért számolnak fel kötelező 11% szervizdíjat, miközben a pultnál kell rendelni és fizetni és az ételemet is magam vittem az asztalhoz. Azaz "szerviz" mint olyan, nem is történt. A marketingre és az imidzsre sokat költenek, de szerintem érdemes lenne a kiszolgálásra és leginkább az ételekre - minőségre és választékra - is többet, mert így könnyen visszájára fordulhat a reklám. Sok embert elérnek és bevonzanak, de mások is csalódni fognak, ha ezt tapasztalják, nemcsak én. Jószándékom jeléül "ajánlott"-ra tettem őket.

Van pár egyszerűbb büfés jellegű étel, de mi már túlvoltunk az evésen, így csak kávét, illetve a gyerekeknek üdítőt vettünk. Jégkrémet is tartanak. A kávé átlagos, az italkínálat szerény és kommersz. A Hydrához tartozik egy kis játszótér, 3 trambulinnal, hintával, mászókával. A füvön meg lehet szabadon rohangálni. Mellette található a jachtkikötő és "hajóparkoló". Ezen a részen sekély a Duna, többen is fürödtek a folyóban, ami számomra elég merész vállalkozásnak tűnik.

Olyan darabokat is láthattunk, amelyet kifejezetten valamelyik uralkodói család részére készítettek a porcelángyárban. A múzeum dolgozói nagyon kedvesek voltak velünk, pedig elég macerás volt a bejutásunk, mert a 3 gyerekből 1-et egyáltalán nem érdekelt a kiállítás, a másik meg akkor jött rá, hogy mégis meg akarja nézni, amikor mi már végeztünk.

Ahhoz képest, hogy nagyobb társasággal érkeztünk, előre foglaltunk, a többség ételt is evett, és az egész társaságra igaz volt, hogy nem egy ásványvizet szopogattak órákon át, ez a személyzet odafigyelésében egyáltalán nem nyilvánult meg. Nem igazán foglalkoztak velünk, unottan, vontatottan szolgáltak ki bennünket, ha valakinek elfogyott az itala, nekünk kellett őket keresgélni, voltak italok, amelyeket összekevertek, eltévesztettek. Szűk volt a helyünk, alig fértünk el, egymást felállítva lehetett közlekedni, pl. kimenni a mosdóba. Az étlap unalmas, kreativitást nélkülöző, inkább a külföldi turistákra szabott. Mindkét desszertet, a túrógombócot és a somlóit is irtó gyengén adták elő. A hamburgerek túlárazottak, a hortobágyi palacsinta tölteléke mintha konyhai maradékból készült volna. Az italok kommerszek, de egyúttal túlárazottak. A szirupos limonádék majd ezer Ft-ba kerültek, és tele voltak pakolva jéggel. Igaza van az egyik barátomnak, aki megállapította, hogy a limonádé az egyik legnagyobb vendéglátós átverés és lehúzás. Az Incognitoba nem tervezzük a visszatérést, még inkognitóban sem.

Nyáron főszezonban voltunk itt, úgy tapasztaltuk, inkább a nyugdíjasok, idősebb párok vették igénybe, a családok inkább a Balaton környékét preferálják ekkortájt. Rajtunk kívül csak egy család volt itt gyerekekkel. A berendezés kissé avítt, retróba hajló. Összességében kb. 2 csillagos szálloda vagy panzió szintjét üti meg. A személyzet nagyon kedves, segítőkész. A konyha bőséges, az étkezés (teljes ellátás) bőséges, de menzába hajló színvonalú. A gyerekek minden esetre kedvelték ezeket a jól ismert, nem bonyolult fogásokat, amelyeket bármelyik háziasszony elkészít otthon. A hotelt hatalmas zöld - parkos, fás - terület veszi körbe, nagyon tiszta és friss a levegő. A nyári hőségben szinte vágyik ide az ember. Két tó tartozik a szállodához, az egyik csónakázó, a másik régebben fürdésre szolgált, meg is van a régi, elnyűtt lépcsőlejáró, de elvileg nem lehet benne fürdeni. Ezt a szabályt sok vendég - a visszajárók - nem tartja be. A hotelből több túrát is szerveztek a környékbe, pl. a bujáki várromhoz.

Az idő és a piac majd megmutatja, kik lehetnek közülük hosszabb távon is életképesek. A kávé organikus, az eszpresszó 390 Ft, a cappuccino 490 Ft, a latte azonban 690 Ft, ami szerintem elég sok. A forró csoki 650 Ft. A házias kinézetű tortaszeletek 750 Ft-ba kerülnek, a pohárkrémek, poharas desszertek 650-770 Ft-ba. A meggyes mákos guba vaníliaöntettel pohárban a gyerekeknek nagyon ízlett, szerintem azonban iszonyú édes volt. Ráadásul a pohárból a kapott kanállal lehetetlenség volt kienni, csak otthon tudtunk vele megbirkózni. A berendezés letisztult, skandináv, azaz IKEÁ-s, de inkább barátságos, mint barátságtalan, nem rideg. Kenyeret is árulnak többfélét, melyeket nem helyben sütnek.

Nagyon szép díszes a berendezés, sok szoborral, virágdísszel, aranyozással. A normál étlap árai középkategóriásak vagy valamivel felette, azonban hétköznap 12-16 óra között kínálnak menüt, én mindenképpen az ekkori időzítést javaslom azoknak, akik ki szeretnék próbálni. 1500 Ft-ért egy előételt vagy levest és egy főételt lehet kérni jázminrizs körettel. A tavaszi tekercs, kókuszos leves, erős-savanyú leves és csirkés vagy zöldséges üvegtészta leves közül a tekercset, a 8 féle (! ! ) főétel közül a karamellás kacsát kértem, ez tűnt a legizgalmasabbnak. Bár volt 2 féle tintahal is. Az előétel teljesen rendben volt, éppen olyan, amilyennek lennie kell, azonban több zöldség vagy savanyú mehetett volna mellé, mert így nagyon tömény volt. A főétel nem volt a legjobb választás. A karamellát nem igazán éreztem, inkább egyfajta szójás barnamártás benyomását keltette. Az adag elég nagy volt. A bőr nem ropogott, kissé zsíros volt. A hús májpuhaságúra volt sütve, pácolva. A kiszolgálás érdektelen, nem igazán figyelmes. Kevés vendég volt a több alkalmazottra, de mégsem követték az eseményeket, úgy kellett szinte vadászni utánuk. A wifi nem működik, talán azért, mert pincehelyiség, de ha így van, miért hirdetik? Ha párban érkezünk este, szintén jó választás lehet a többféle 2 személyes menü (5-6-8ezer Ft-ért).

Ebből következően nem a tinédzserek, hanem inkább a valamivel idősebb, 30-as/40-es korosztály által közkedvelt hely. A dekoráció, a fotók, montázsok a falakon kissé meghökkentők. Feltűnnek a már említett időszak ikonjai: Madonna, Michael Jackson. Elsőrangú, közvetlenül barátságos kiszolgálás. Kommersz italkínálat, szerény étlap, egyszerűen összedobható, mirelit alapú fogásokkal, amelyek jól jöhetnek az éjszaka közepén a gyomor kibélelése, illetve kímélése céljából. A kávét az erősen középszerű Corsini kávéból főzik, nem valami finomra. Egy eszpresszó 390 Ft-ba kerül, a plusz tejért nem kell pótdíjat fizetni. A pultban látható (bolti) Marlenka és muffin nem éppen ínycsiklandó és 450 Ft-ért több, mint reális. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de az volt az érzésem, hogy ezt a helyet a melegek kedvelik.