A beltér csillogó-villogó, elegáns, de nem feszélyező. Az étlapon a grúz gasztronómia hagyományos és átköltött fogásai sorjáznak, kiegészítve néhány nemzetközi klasszikussal. Az árak a hely színvonalának megfelelően magasabbak a megszokottnál. Közel negyven, zömmel grúz bort tartanak, melyek többségét kimérik decire is. Igényes a tömény-szortiment, melyek között grúz különlegességek is helyet kapnak. Carlsberget és Kronenbourgot csapolnak, a sörre szántszándékkal nem fektetnek hangsúlyt, amint azt a bártender elmondta. Izgalmas a koktélválaszték, figyelemre méltók a signiture-koktélok. A kiszolgálás kifogástalan. Az italtémáért felelős imént említett bártender foglalkozott velünk, aki segítőkész, udvarias, szívélyes felkészült szakember, élmény volt vele a gasztronómia s az italok témájában néhány gondolatot cserélni. Első kóstolt fogásunk a hidegen felszolgált, mozzarellával besütött, bazsalikom-pestoval kísért, paradicsomszósszal ízesített grúz rakott padlizsán, az adzsapszandali volt, mely mind ízre, mind állagra megnyert bennünket. Shila krokett következett, mely bazsalikomos joghurttal tálalt rizses bárány-krokettet fedett. A shila egyébként grúz nyelven nem bárányt jelent, hanem a krokett kerek formájára utaló kavicsot. Ez a fogás sem maradt el az előbbitől. Nem hagyhattuk ki a nagy klasszikust, a jól sikerült khachapurit sem, a tojással és grúz sajttal töltött kenyérhajó töltelékét a vendég előtt keveri össze a felszolgáló a mellette tálalt vajdarabokkal. Útmutatása szerint a hajó szélét tépkedve mártottuk a kenyérfalatokat a jó ízű, sűrű töltelékbe. Mint megtudtuk, imeruli és sulguni sajtot használtak hozzá. A marhapofa ízletes, omlós, ami nem meglepő, hiszen, mint az étlap írja, 12 órán át párolják grúz vörösborban, majd jól elkészített, szemre is megnyerő burgonya gratinnel, valamint karfiolpürével tálalják. Az erdélyi s a török-görög konyhából ismert töltikét, a kacsahússal töltött tolmát fokhagymás joghurttal és petrezselyemolajjal társították, a harmónia kiváló volt. Kétféle kinkhalit, azaz grúz tésztabatyut is kóstoltunk, gombásat, valamint húsosat, az elsőt selymes borsmártással, a másodikat aromagazdag, szarvasgombamártással szolgálták fel. A tésztaburok vékony, könnyed, a töltekék s a mártás jó ízű, ebben a fogásban sem lehetett hibát találni. A báránybordát ügyesen hőkezelték, Marabu-faszén parázson, majd saját koncepciójú chimichourri mártással, marinált lilahagymával, roppanós mini-brokkolival, roston sült parázsburgonyával és kaliforniai paprikával tálalták. Kóstolgattunk a kétszemélyes vegyes grill-tálról is, melyen faszénparázson sült, lilahagymakarikákkal és gránátalmaszemekkel megszórt sertésoldalas, csirkemell, bárány- és marha-sertés kebab, kaliforniai paprika, kétféle gomba és burgonya kapott helyet, továbbá fűszeres paradicsom- és kétféle tkemali, azaz grúz szilvamártás. A csirkemell szaftos maradt, de a pác itt-ott ráégett, eme apróságot leszámítva ez a tál is alkalmas a vendég lenyűgözésére, mind a húsok minőségével, mind azok bőségével. Ebédünket pazarul tálalt pavlovával zártuk, a habcsók kortárs stílusban egymásnak támasztott, egyenetlenre tört lapok formájában került a tányérra, alatta citromos sziruppal átitatott piskóta és könnyed krém rejtőzött. A piskóta lehetett volna még szaftosabb, de az összélmény e fogás esetében is remek volt. Kóstoltunk egy fűszeres mangós signiture-koktélt is, mely nem a maradt el minőségben az ételektől. Egy jóbarátom, aki külgazdasági attasé volt a georgiai magyar nagykövetségen, s akivel a borok és a gasztronómia iránti rajongásunk közös, rengeteget mesélt a parádés grúz vendéglátásról, ahol az ember hajlamos az előételekkel jóllakni, s csak azután jön a java. Valahogy ezt éreztük mi is a Fúriában, mely minden tekintetben marandadó élménynek bizonyult.