DEndre adatlapja

Ettünk még haltepertőt, halpástétomot, „roston” (valójában bő olajban) sült süllőt és füstölt olajos halat. Desszertnek csokoládétortát. Az ételek rendben voltak, bár a csokitortából a lisztet kihagynám. Jó érzés volt beszélgetni a tulajdonossal, akit az Isten is vendéglátónak teremtett. Szerb popzene helyett magyar népzene jobban illene a helyhez s az sem lenne rossz, ha az itallapon a minőségi borok decinként is szerepelnének. Elvben lehetséges, hogy kinyitottak volna palackot a kedvünkért, ha nem is vesszük meg az egészet, de nem próbálkoztunk vele. Társam sört ivott, jómagam vezettem, így nem mertem egy lakófröccsnél többet inni.

Minőségi borok nincsenek (25 évvel a rendszerváltás után és húsz esztendővel a borszakma feltámadása után), az ipari kommersz sör volt, hogy ihatatlanul savanyúnak bizonyult, a rizottónak köze nincs a rizottóhoz, hanem túlfőtt rizs összekeverve rizottóba nem illő hozzávalókkal, a mártások lisztesek, ízük esetenként érdektelen, jellegtelen, a egyik-másik hús száraz, a saláta szeretetlen, a somlói krémje puding és vizes kakaó, az étlap regényhosszúságú, és minden harcsaételt a rántott harcsától a töltöttön keresztül a halászléig és a paprikásig pangasiusból készítenek, ami vérlázító, botrányos becsapás. Harmadik alkalommal már csak azért rendeltem harcsát, hogy lássam, űzik-e még ezt az ipart. Hát űzik. Megülik a Márton napot libával, de nincs újbor. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a beltér szép, hangulatos és ha elkapja az ember a frissen sült pogácsát, akkor az kiváló. De egy csárdát nem lehet pogácsára és dizájnra építeni.

Az étlap a „magyar evolúció” jegyében áll össze, mindenben van egy kis csavar, jók az átiratok. Kár, hogy Gödöllő kiesik az útból, mert havonta egyszer biztos ellátogatnánk hozzájuk. Zavarba ejtően kedvező áru menüt is tartanak. Néhány példa az étlap választékából: grillezett hasaalja tekercs, chilis szilvaraguval és sült paszternákkal, omlós marhasült Eszterházy mártással és pirított szalvétagombóccal, de tulajdonképpen vakon lehet itt rendelni. A borlap nem túl széles, de tisztes választékot kínál, ránézésre nagyjából 25-30 bor lehet rajta, örömmel fedeztem fel egyik kedvenc pincészetemet a kevésbé ismertek közül, a Kis János által vezetett Breitenbach pincét. Annyi biztos, hogy minden bor, ami a borlapon szerepel jó szívvel ajánlható. Az árak a színvonalhoz képest kedvezőek, 300 ftért már lehet minőségi bort kapni decire, ami a fine dining műfajban zsebbarát árszabásnak mondható. Fotókat nem leltem sajnos csak hat évvel ezelőttről, most ennél is jobban néznek ki az ételek.