DEndre adatlapja

A desszertfront sem reked meg a palacsinta - somlói - gesztenyepüré sablonhármasnál, kínálnak kemencében sült tejes pitét, vargabélest, sajttortát és túrógombócot is. A beltér hangulatos, a kiszolgálás kedves, udvarias és gyors, az árak meglepően barátságosak, mind étel-, mind italfronton legyen szó halakról, borról vagy békebeli szódavízről. Némi hezitálás után halászlé helyett pikáns halgombóclevest rendeltünk (1100 ft), mert ez meglehetősen ritka fogása a halászcsárdáknak, továbbá haltepertőt (1190), ami elmaradhatatlan, salátával körített harcsacsíkokat (1490), amihez sült krumplit is kértünk valamint haltatárt (1290). A harcsacsíkok nem voltak élvezhetetlenek, de ezt a tányért inkább nevezném kötelességszerűnek, mint jól sikerültnek. A levesben a nagyipari tejföl nem oldódott csomómentesen, a halgombóc kissé törékeny volt, de magát a fogást alapvetően jó ízűnek és ötletesnek találtuk s külön értékeltük a hozzá adott ropogós héjú, friss, házi jellegű kenyeret. A haltepertő remekül sikerült, friss volt, ropogós, a haltatár pedig régi vágású, tehát darált és a megszokott módon ízesített, hatalmas vajhasábokkal, sok zöldséggel és ipari toastkenyérel tálalták, kézzel faragott, Nagy-Magyaországot mintázó fatálon. Összességében jót ettünk, nagyon kedvező áron s legközelebbre is hagytunk megkóstolnivalót.

Mindezt azért tartottam fontosnak leszögezni, mert nem tartom magan a bölcsek köve birtokosának, nem tartom a vendég státuszt mindenek felett valónak, észrevételeimet igyekszem jóindulattal, tárgyszerűen megtenni és nem a hibát keresem. A tárgyhoz tartozik, hogy több mint negyed évszázada tudatosan, a felfedezés szándékával járok éttermekbe, kocsmákba, kávézókba és cukrászdákba, azóta írok róluk értékeléseket. Igen nagy adatbázisra és élményanyagra támaszkodom, összehasonlítási alapom meglehetősen széles. Jóval több, mint 10. 000 helyen fordultam meg, 20. 000 felé járhatok, évi átlagom az utóbbi évtizedben 800-1000 hely. Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, hogy a Hodosi cukrászda nevű, gasztronómiailag tökéletesen érdektelen hely reakcióját az olvasó megfelelőképpen értékelhesse. Miután idén kénytelenségből ismét meglátogattam a Hodosi cukrászdát (egy másik [moderálva - szerk. ] zárva volt, a párom meg a nagyobbik lánya viszont szívesen evett volna egy sütit) és megkóstoltam egy karamelles süteményt valamint a szilvagombóctortát (amit itt szilvásgombócként emlegetnek, hibásan) annyit írtam erről a helyről a google-mapsre, hogy „átlagos cukrászda”. Mert az. Ma erre képes magyar átlag. Nem volt rossz, de messze állt a kiemelkedőtől. Azt a választ kaptam a tulajdonostól a webes felületen, hogy „nem voltál még átlagos cukrászdában”. Ezt. Így. Tegezve. Ezek tartják magukat üzletembereknek. Nem is ismernek, fogalmuk nincs, hogy hol jártam és hol nem, bár, ha rákeresnének a nevemre talán rájönnének, hogy mind kocsma, mind cukrászda, mind étterem műfajban jártam pocsék, gyenge, átlagos, jó és kitűnő helyeken egyaránt. Átlagosból volt a legtöbb. Hát ennyit a Hodosi cukrászdáról, melynek süteményei átlagosak, számomra kifejezetten unalmasak, az üzletvezetés kommunikációja, viszont messze átlag alatti e beszólás alapján.

Az étlap tisztes választékot kínál mediterrán, főként olasz ételekből. Az árak nem alacsonyak, de hát a minőséget meg kell fizetni. Mi rendeltünk grillezett tigrisrákot salátaágyon, édes chili szósszal, Calabria pizzát és panna cottát. Fogásaink kitűnőek voltak, külön kiemelném a desszert csodás epermártását és azt, hogy a pizzát fatüzelésű kemencében sütik. A rák mellett a mártás készen vásárolt tucatárú volt, ez csak apró szépséghiba, megadom a helynek az 5 pontot, mert nem kétséges, hogy ez csúcsélmény volt összességében.

A bejárattal szemben levő falat hatalmas festett cégembléma díszíti, ami megadja az alaphangulatot. További odaillő dekorációs elemként funkcionálnak a különböző állatok bontástechnikai ábrái, beleértve a nehezen hozzáférhető kecskét is. Az étlap összefogott, lényegre törő és nem meglepő módon húscentrikus, de kínálnak egy őszi salátát továbbá kecskesajt-burgert is, azoknak, akik vegetariánus létükre betévednek ide. Nagy hangsúlyt fektetnek a steakekre és a burgerekre, de szerepel az étlapon malaccsülök, csirkemell, fél kacsa és a legendás, saját fejlesztésű debreceni is. A kiszolgálás udvarias, kedves, figyelmes és gyors. Jómagam némi dilemmázás után egy távolkeleti ihletésű fogást kértem, ragacsos császárhúsos lepényt thai slaw-val. Nagyon értékeltem, hogy két kiféle kistermelői chilikészítményt is tettek az asztalra, kérés nélkül, egy sárga habanero- és egy trinidad skorpió-alapút. A borok a magyar élvonal nedűiből kerültek ki, a Meatology feliratú hat féle saját sört a miskolci Zips kisüzem készíti, négyet ezek közül csapon is tartanak. A távolkeleti burger-átirat kitűnőnek bizonyult, ahogy néztem, a lepény is helyben készülhetett (vagy egy kézműves pékségben), jók voltak az ízesítők, mint ahogy a desszert, a birs-textúrákkal ékített créme brullée is. Kistermelői házi szörpöket kínálnak, a málnát valamint a fekete ribizlit kóstoltam, kiváló volt mindkettő. Remek élmény volt a Meatology újabb egysége is, ajánlom mindenkinek, főként persze húsimádóknak.

Nem akartuk túlenni magunkat, mert a máshová [moderálva - a szerk. ] készültünk, de amikor láttuk, hogy ott van ez a rég kiszemelt egység, akkor nem hagytuk ki. Tisztes négy pont.

Kolonics nevét a Gerbeaudhoz kötjük, aminél jobb ajánlólevél nincs és nem is lehet. A színvonal olyan, amilyet vártunk. Ettünk ötféle sütit, fekete erdő átiratot, oroszkrém átiratot, bazsalikomos citromtortát, opera szeletet, karamell-tarte-ot, mind szuper volt. 950 ft a sütik darabja, ami ebben a minőségi szegmensben megszokott díjszabás. A pultos hölgy kedves, kommunikatív, a beltér puritán. Mosdó nincs, ami rossz pont, de nem annyira, hogy levonjak az összértékelésből.

Grillezett tintahalat ettünk volna, panírozottat kaptunk, nem kellően forrón, egy visszakérdezés nem ártott volna a pincér részéről, ha már kétféle tintahal van az étlapon, hogy melyiket kérjük. Házi kenyeret is ettünk volna, nem volt csak papíron. Kértünk még apróhalat sütve, élvezhető volt. Ittunk soproni APAt, ezt nagyon baráti áron kínálják, 550 fél literes kiszerelésben, meg egy deci átlagos forgalmi Figula Olaszrizlinget, ami kemény 1050 ftért adtak. Ez normálisan egy 400-500 forintos bor. De a Bárdos rosé is 5000 egy palackkal, gondolom abból is 1000 lenne a deci. Miközben a kereskedelemben 1500 ft. S azon is van haszon. Az azért brutális szorzó. Az ételárak barátságosak, lehet racinálisan rendelni. Jóindulattal 4 pont.

A felszolgáló nem tudta megmondani, hogy melyik pincészet készíti a ház borát, azzal ment el, hogy megkérdezi, visszatérte után megtudtuk, hogy a bor nemesgulácsi, de a pincészetről továbbra sem kaptunk semmilyen információt. A (nagyipari) sört szisztematikusan s nyilván tudatosan jócskán a jel alá töltik, ilymódon az ígért mennyiség tizedét simán elcsalják a vendégtől. Eddig tartott a bírálat. Ami viszont továbbra is erény: az adagok tisztesek, az árak megfizethetőek, a beltér nagyon hangulatos, az egyik falon számos képet nézegethetünk Puskás Ferenc csárdabeli látogatásáról. Ettünk halászlevet, süllőfilét zöldséges bundában cukkinit krumplipürével, rántott fogasfilét pirított magos zöldsalátával és szürkeharcsát paprikalében párolva dödöllével. A halászlé remek volt, a passzírozott lében friss, nem túlfőtt halat kaptunk, a fogas és a süllő friss volt és ízletes, ami nem mondható el a harcsáról, melynek köreteként felszolgált dödölle is csalódást okozott. Fele üres, fele tele – mondhatnánk. Mi inkább a teli részét néztük, mert jó helyen jó barátokkal jól érzi magát az ember akkor is, ha akad kifogásolnivaló. Az üzletvezetésnek azonban jobban oda kellene figyelni a részletekre.