Az étlapról megtudhatjuk, hogy a Flaska Debrecennek a második világháború utáni első, 1986. augusztus 20. -án nyitott magántulajdonban lévő vendéglője. Hagyományos magyar konyhát visznek. Kínálnak többek között palóclevest magyar tarkából, harcsapörköltet kapros, juhtúrós sztrapacskával, báránycsülköt burgonyapürével, rozmaringos pecsenyemártással, debreceni töltött káposztát, roston sült sertéstarját baconos hagymás gombahalommal, szalvétagombóccal, párolt káposztával, sörös pecsenyemártással, vörösboros marhapofát erdei gombaraguval, röszti burgonyával és póréhagymás rizzsel, lassan sült libacombot zellerszáras burgonyapürével, hagymalekvárral, túrógombócot és palacsintavariációkat. Több, mint húsz bort kínálnak a magyar élvonalból, külföldi tételek csak a habzó kategóriában jelennek meg. A borok elsöprő többségét kimérik decire is. Dreher Goldot csapolnak, további nyolc palackos sörből is választhatunk, melyeket az Asahi- és a Heineken-portfólióból válogattak össze. A kevéssé érdekes import tömények mellett tartanak Pintér és Panyolai pálinkákat. A kiszolgálás udvarias, a felszolgáló kommunikációja rendben volt a fizetésig. Egy 12% felszolgálási díjjal dolgozó étteremben viszont, bármilyen kicsi felfele kerekítésre a válasz az, hogy köszönöm, nem az, hogy rendben. Sőt, a köszönöm jár mindenféle felkerekítés nélkül is. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, búcsúzáskor a viszontlátásra köszönésemre viszlát volt a válasz, a köszönjük, ekkor sem hangzik el, a további szép estétről nem is szólva. A napi ajánlatot haltepertő, halászlé a bejáratnál elhelyezett fekete táblára fehér krétával írták fel. Meg is rendeltük volna mindkettőt, de mint kiderült, elfogytak, csak még nem törölték le a feliratot. Kompenzálta a frusztrációt valamennyire, hogy van harcsachips az étlapon, igaz, más árfekvésben. Meg is rendeltük. Kifejezetten jól elkészített afrikai harcsa-tepertőt kaptunk, amihez adtak egy kis salátát, nem kellően karakteres fokhagymás tejfelt és megfelelően megsütött mirelit édesburgonyát. Összességében korrekt produkció. Kértünk gulyáslevest is, mely enyhén sótlan volt, de ezen tudtunk segíteni, amúgy jól sikerült, színe éppenséggel lehetett volna pirosabb. Értékeltük, hogy a hús, a burgonya és a zöldségek nem főttek túl, a betétként adott apró grízgaluskák is rendben voltak. A debreceni páros élvezhető, nem kiugró, mellé gyári, erejét vesztett tormát és átlagos mustárt adnak. A kenyér egyszerű minőségű, értékeljük, hogy a felszolgáló jelzi, hogy kovászos kenyérrel szokták adni, de ezúttal nem sikerült azt beszerezni. A somlói galuska szaftos, a tejszínhab valódi, a dió hiányzik belőle, a csokimártás lehetne koncentráltabb, karakteresebb. Ezzel együtt ezt is jobbacskának mondanám, akárcsak a gulyást. Mindent egybevetve nem volt ez egy rossz élmény. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy ne lehetne bevenni a kalauzba fél tucatnyi sokkal jobb helyet a Kálvinista Rómából, teljesen abszurd, hogy az etalonértékű kiadványokban szereplő Next és Szomszéd bisztró nem kerültek bele, ezzel együtt nem bántuk meg, hogy a Flaskát választottuk aznap estére a vacsora helyszínéül. Egy udvarias és szívélyes búcsúzás esetén még visszatérést is ígértem volna.
