DEndre adatlapja

A séfüdvözlet házi kenyér volt szarvasgombás vajkrémmel illetve körözöttel. Jó kezdés, bár nekem ez a hófehér, könnyed, felhabosított kenyérstílus nem jön be, jobban szeretem a barnás, kovászos zsánert, amit például a Salonbanadnak, régen itt is ezt kínálták, ha emlékezetem nem csal. Mivel aznap már megnéztünk két éttermet Debrecenben, csak levest, előételt és desszertet kértünk. „Halleves, zeller, lazac” nevet viselte az izgalmas, vibráló leveskompozíció, jópofa ötlet volt a céklás zöldség ravioli betétnek. Kértünk még egy ”kacsamáj, tokaji aszú, mandula” nevű előételt, ez is szépen tálalt és finom volt, továbbá rendeltünk a napi ajánlatból pankó morzsában rántott formázott mangalicakörmöt s végül affogato-s csoki fondant-t. Minden kiváló volt, ahogy megszoktuk. Az ízek, állagok, tálalás. Kreaivitás, hozzáértés, tehetség. Jó ide visszajárni. Az meg egy kivételesen kedves gesztus volt, hogy mivel nem volt behűtve az a habzóbor, amit kértem a behűtés idejére a ház ajándékaképpen kaptam fél pohár Kreinbacher pezsgőt. Tíz perc-negyed óra után érkezett a rendelt bor. A pincér jelzi, hogy a felszolgálási díj benne van a számlában, ez sem jellemző gyakorlat, inkább azzal találkoztam másutt,hogy a pincér próbált további jattot kicsikarni. Összességében az Ikon ismét tarolt. Ez Debrecen gasztronómiai fellegvára, akkor is, ha van aki nem akarja tudomásul venni, hogy európai szinten a legigényesebb éttermek 15 és 18 óra között bezárnak, hogy felkészüljenek a vacsorára. Hozzáteszem, nem kevés csúcshely ki sem nyit 18 óra előtt, mint a Salon, a Babel vagy a Caviar and Bull. Nem foglalunk asztalt, majd leértékeljük az éttermet, azért mert megvan a maga – az adott szinten megszokott - nyitvatartása, aminek ugye nem nézünk utána, ez egyszerűen etikátlan és rosszindulatú magatartás

A fenti minősítés, ti. hogy „katartikus” nemcsak az enyém, hanem az övé is. Először csúcsminőségű kenyér érkezett szarvasgombás vajjal, majd tatár, házi tortilla chipsszel és marinált hagymával. Kiváló kezdés. Mivel még aznap további két étterembe is be szándékoztunk nézni, ezért csak három fogást ettünk ketten. Az étlap izgalommal teli, nem könnyű választani. A paletta kellően széles, és egyben kellően szűk ahhoz, hogy minden frissen készülhessen. A szarvasgombás zeller velouté kifogástalan volt, a tartalomra a vendég előtt öntötték a levest, mint jobb helyeken általában. Persze aki a regényhosszúságú étlappal dolgozó és alacsony minőségű alapanyagokból készült nagy adag ételekkel a vendég szemét kiszúró csárdákhoz szokott, annak furcsa lehet e megoldás. Ez a hely a hozzáértőket igyekszik kiszolgálni, akik a művészi élményt, a kreativitást, a vibrációt keresik az étteremben és nem feltétlenül akarják degeszre enni magukat. Főételünk sült kecskesajt volt tagliatellevel és gombákkal, desszertünk tokaji mousse. Gyönyörű tálalás, kiváló ételek. A vérprofi, remekül kommunikáló felszolgálótól megtudjuk, hogy a séf az Ikonban dolgozott korábban. Kollegája egyetlen hibát vét, beszélünk hozzá s közben elmegy. Nemrég találkoztam hasonlóval. Nyilván nem volt szándékos egyik sem, de azért furcsa, hogy ilyen megeshet. Azon frissiben korrigáltuk a dolgot, udvariasan jeleztem, hogy hozzá beszéltem, ami mondjuk evidens lehetett, hisz úgy kezdtem a mondanivalómat, hogy „asztaltársammal azt beszéltük, hogy” s itt egy méltó elismerés következett, hiszen ezen a helyen minden együtt van, ami kell: remek beltér, e bakit leszámítva kiváló kiszolgálás, profi séf. Az italok is színvonalasak csapolva nincs minőségi sör, de palackban igen, kértem is egy Horizont American Pale Ale-t, 980 ft volt, ami felettébb korrekt díjszabás, a szaküzletben is 700-800 ft egy ilyen sör, a legtöbb sörözőben és étteremben 1000 ft felett vanb az ára. Nagyon jó élmény volt a Művészbejáró, nem csoda, hogy eddig a konkurrencia oldal [moderálva - a szerk. ] 55 értékeléséből 55 volt 5 pontos. Megérkezett Debrecenbe az Ikon versenytársa.

Aki nagyipari sört akar inni a környéken elfogadható áron, annak jó választás a Kaktusz, jómagam autóval voltam, így szörpöt ittam.

Annál is inkább, hogy végül is maga az összélmény nem állt messze az öt ponttól, inkább a sütik látványa húzott a négy fele, a kiszolgálás kifogástalan volt. Egy croissant-t ettem itt valami gyümölcslével kísérve, a számla nincs kéznél, arra meg nem emlékszem, hogy mennyit fizettem, de arra igen, hogy nem sokat. Jó kis hely ez, nem lenne ellenemre visszatérni.

Várpalotára tartottam épp, autóval, így egy fél literes ásványvizet kértem helyben fogyasztásra és egy sört, ha jól emlékszem Soproni IPAt kértem elvitelre. Az árak nagyon barátságosak, a kiszolgálás kedves. Nem volt ez rossz élmény, de erre a szűkös italkínálatra nem tudok 3 pontnál többet adni.

Egyszerű, kommersz hely ez, szűk italkínálattal, alacsony árakkal. Vettem egy üveg nagyipari sört, alig volt drágább, mint egy nagyáruházban. Szívesen fotóztam volna, de az a tapasztalatom a falusi kocsmákban, hogy a közönség nem szereti, ha bejön egy idegen és fényképez. Egyszer megfelelt.

A kiszolgálás udvarias és szolgálatkész volt, kár, hogy teljesen mosolytalan. A palacsinta nagyon finom volt, 480 forintot abszolút megért. A tea 420 forintba került
Inkább négy és fél pont felfele kerekítve.