DEndre adatlapja

Minőségük változó, ettem már a sorozatban nagyon jót, közepeset és gyengét egyaránt. A zimbabwei diózselés vadbarackos szeletet jobbacskának mondanám, de nem volt átütő, állagra sem, ízre meg túl édesnek találtam. Ittam egy limonádét is, nem volt rossz. Tisztes négy pont.

Nemcsak a Szamizdat nevű újságot szerkesztették itt, de a falfestmények jó része is a kormányból űzött gúnyt. Lehet, hogy ma már inkább nosztalgiázásra használják egyesek. Jómagam egy pohár sörre tértem be, az friss volt és korrekt. Persze nem lehet semmi extrát várni egy nagyipari Drehertől, de amit lehet, azt adta, ízben, aromában. A lepények és pizzák korrektek, de ezúttal enni nem rendeltem. Hosszan sorolja az étlap, hogy mi mindent nem csinálnak a „vendégért mindent” címszó alatt (irónia), én ezt rossz üzletpolitikának tartom. Jobb egyenként visszautasítani az extra kéréseket, így engem is provokál (aki nem is ettem semmit) a rugalmatlanság. Összességében eredeti, hangulatos hely ez, az étlapon maradt sok humor pl. pizza a la brr ÁVO, Gulág pizza másutt Hawaii, a sajtos pizza az itt „sajtós” zárójelben Népszabadság, Népszava, szerencsére előbbi már a múlté, a Margerita „Mester elvtárs és Margerita” névre hallgat, s még sorolhatnám. Tisztes négy pont.

A fagyi szintetikus íztől mentes, korrekt volt, nem katartikus, de tisztes négy pontos. Ára remek, 250 ft/gombóc.

Szerencsémre épp a tulaj, Damniczki András volt az ajtóban, ment volna el, de előtte szóba elegyedtünk, igazi vendéglátó, kedves, kommunikatív, tudja, mit akar és azt el is tudja mondani. A pultos hölgy is nagyon kedves volt, lehetett többféle fagyit kóstolni választás előtt. Megkóstoltam az országos szinten díjazott vörösboros málnát is, mesés volt. Végül szomolyai fekete cseresznyét kértem, nem utolsósorban azért, mert a bortáltos Kaló Imre gyakran hivatkozik erre a gyümölcsre. (290/ gombóc, ezen a minőségi szinten ez brutálolcsó) Rendeltem egy mákosguba tortát is (650 ft), az is kitűnő volt. Ez sem volt könnyű választás, csábított, hogy kóstoljam meg végre egy igazán jó helyen kedvenc országtortámat az őrség aranyát, továbbá az ő saját országtortájuk, a Somlói Revolúció is kellette magát. Nem vitás az 5 pont.

000 Scoville értékűn keresztül a 6. 000. 000, sőt 12. 000. 000 SWU-ig tart. Ezutóbbi ugye már szinte tiszta kapszaicin. Mi végigkóstoltuk a teljes sort, túléltük. Az ételeink ízletesek voltak, jómagam kicsit furcsálltam, hogy a csirkeszárny savanykásra volt ízesítve, a tulajdonos hölgy – aki egyébként egy bűbáj, a szakmájának büszkesége, kedvességét tanítani lehetne – biztosított róla, hogy Dél-Amerikában ez így jellemző. Nem vitatkoztam Vele, Ő volt ott, férje is délamerikai, biztos úgy van, ahogy mondja, mindazonáltal én jobb szeretem az édes-sós-csípős ízekben játszó csirkeszárnyakat, amiben esetleg egy cseppnyi savanyka van. Ettünk remek chipszet is, pontosabban maguk által készített tortillát salsaval és guacamoleval, mindkettő helyben készült és finom volt, némi plusz zöld koriandert értékeltem volna. Összességében remek estét töltöttünk itt, visszavágyom.

nem volt minden bor megfelelően behűtve), de összességében felsőfokon nyilatkoztak a helyről. Ezt követően jómagam is ellátogattam oda már az idén s alig várom a következő lehetőséget. Ettünk zsályás citromos süllőfilét gombás rizzsel (2650), formázott körömfilét velős krokettel (2100), rántott gombát téli zöldségekkel (1750), kiszely levest tejfellel lilahagymával (950) és mákos gubát. Ételeink egytől egyik kiválóak voltak, nekem a mákos guba volt a kedvencem, ami annál is érdekesebb, hogy nem vagyok különösebben édesszájú. De nagyon ízlett a köröm is a velővel, meg a hal. az adagok bőségesek voltak, alig tudtunk velük megbirkózni. Ezúttal is pazar élménnyel távoztunk, sok sikert kívánunk az étteremnek.

Mindkét ételünk remek volt. A borokat brutális áron kínálják, mi az „olcsóbbak” közül válogattunk, ittunk egy pohár „Szeretettel” nevű rosét valamint egy pohár Napbort. (1300 ft másfél deci)
Kiváló élmény volt a St Andrea Skybar, de hát amíg a Fricskában kevesebbért eszik az ember három fogást délben, addig oda megyünk vissza meg a tovább két tucat helyre, mely magas szintű menüt kínál hétköznap délben.

Külön örvendetes, hogy országos szinten a kézműves burger többnyire maga után húzza a kézműves sört is, ez Budapesten általánosnak mondható. De a zseniális szegedi Kapca is már évekkel ezelőtt, a nyitástól, a legjobb kraft sörök lelőhelye volt, így nem lepett meg, hogy a másfél éve nyitott Móresben is kínálnak kézműves söröket, méghozzá baráti áron. A Szentandrás serfőzde nedűit tartják (Bandi bá, Nyúlon túl, Ogre), egységesen 640 forintos áron. Nagyon tetszett a hangulatos, kicsit a pubokra hajazó háromszintű beltér, a falakon archív fotók, régi balekit-lemezek borítói, a polcokon üres italosüvegek. Értékeltük a készséges, udvarias és kedves kiszolgálást is. Az étlap néhány előétel (pl. padlizsánkrém, humusz), leves és nemzetiközinek mondható pub-food (BBQ csirke és sertésborda, rántott camembert, makaróni) mellett főként burgereket és pastaramikat kínál, mi ezek közül választottunk egyet-egyet a tapenade előétel után. Nagyon értékeltük, hogy kihoztak az egyébként belevalókkal tisztesen ellátott burgerhez három szószt is, egy házi készítésűnek tűnő mustárt (azért gondolom helyben készültnek, mert amikor magam is próbálkoztam a műfajjal, hasonló volt az eredmény), ugyancsak házinak ható bbq-szószt és egy majonéz alapú mártást. Remek volt a főtt, majd sült újkrumpli és a buci is. A pastrami húsa szaftos és ízletes volt, a burgerben a húspogácsa sajnos nem, az bizony kiszáradt, ezen még kell kísérletezni. A káposztasaláta is jobb lett volna idei káposztából. Kértünk chilit, be is ígérték, végül savanyú cseresznyepaprika lett belőle, de ben bántuk. Olívaolajat is kértünk, nem kaptunk. Olyan tisztes adagot hoztak ki, hogy desszertre már nem futotta a kapacitásunkból, pedig szívesen megkóstoltuk volna a datolyatortát, de akár a répatortát is. Összességében jó hely a Móres, vélhetően betérünk még.