DEndre adatlapja

A beltér személytelen, intimitásmentes, hangulattalan, a kiszolgálás barátságtalan. Lehet hogy csak a törzsvendégekkel kedvesek. Ettem egy meggyes mákos süteményt, mely érdektelen volt, ott is hagytam egy részét, továbbá egy pozsonyi kiflit vettem, ami átlagos volt. Heineken söröket tartanak meg Drehert. Rádió szólt, amit nem kedvelek, szerencsére ottlétem alatt egy elviselhető szám is elhangzik a Twisted Sisterstől. A Villeroy and Boch wc-t az előző vendég nem öblítette, ami elég kiábrándító volt. Nem szerettem ezt a helyet, többet nem látnak.

Időnként zongoraesteket is tartanak. Az italkínálat nagyon gyenge, érdektelen borok vannak (Balatonboglári pincegazdaság), a sörökre nem emlékszem, de ha tartanak egyaltálán, azok is kommerszek. Külön kérem a szódát és a bort, hogy megkóstoltam tisztán, az egyébként nagyon kedves hölgy azt mondja, jó, majd egybeönti. Annyi baj legyen, fröccsben is gyenge volt. A sütemény potom pénzért (200 ft) viszont ízletes, házias. Párom jót beszélgetett irodalomról, művészetről a tulajdonos-felszolgáló-üzletvezető hölggyel, kedvesen invitált vissza. Vélhetően nem hiába. Szerettük a helyet ajánljuk másoknak is.

Van Haaged Dazs fagylalt, szinte ki is próbáljuk, de elcsábít egy mákos sütemény, meg a macaronok, melyek Párizsból érkeznek, olyanok is, mint az álom. Mondom én, aki nem vagyok nagy macaronrajongó. A mákos sütemény is kiemelkedő volt. A beltér megnyerő, az árak barátságosak, a macaron 220 ft volt, a süti 640. Persze a kommersz 300-350 forintosokhoz képest ez soknak tűnhet, de minőséget meg kell fizetni. Jó volt itt lenni, visszavágyunk.

Tavaly augusztusban portyáztunk erre, s becsomagoltatunk némi macaront illetve ettünk egy sütit, mindkettő közelebb volt az öt csillaghoz, mint a négyhez, amolyan “félújhullámos” édességek voltak ezek. Úgy tűnik a desszertfront talán még az ételfrontnál is erősebb. Az árak helyhez méltóak, nem alacsonyak, de nem is abszurd módon magasak. A beltér megnyerő, a kiszolgálás kedves. A The Sweets by Vintage méltó társa az anyaintézménynek, a Vintage Gardennek.

A dizájn barátságos, otthonos, a háttérzene tökéletes, (barátságos, hallgatható, nyugtató hatású jazz), ez így együtt masszív 5 pont az atmoszférára. A kiszolgálás jól indít, pincérünk kedves, udvarias, kommunikatív, később kollektív tegezésbe vált, ami furcsa, tekintve, hogy bőven a fiam lehetne, én meg magáztam. De vegyük ezt barátságosságnak. Ami rosszabb, amikor asztalunkhoz jön, hogy elvigye a számla-tárcát, amiben a visszajárót hozta, nem szól semmit. Odamész a vendég asztalához, mondasz valamit, bármit. Vagy eleresztesz egy mosolyt. Így aztán ez a szempont az öt helyett négy pont. Lenne. Ha nem adódott volna még egy gixer. De bizony adódott. A rendelt deci bornak is híja volt, elég sokat dolgozom borral, nem hinném, hogy tévednék. 8, jó esetben 8,5 cent volt az a deci. Holott sokkal fontosabb megnyerni a vendéget kicsivel többet töltve neki, mint az, hogy megspóroljunk 10 pohár bor után egy decit vagy más felet, a vendég meg úgy érezze, hogy madárnak nézték. Ettünk egy chilis csokimousse-t, ami élvezhető volt, kissé kötelességszerű, izgalommentes. Lehetett volna intenzívebb az a csokoládé, s karakteresebb a chili, amit őszintén szólva nem éreztem egyáltalán. A Creme calatan sem volt rossz, de azért ez is elmaradt a várakozástól. Az átlagosnál mindkét desszert valamivel jobb volt, 3,5 pont jóindulattal. Még nagyobb jóindulattal felkerekíteném ezt 4-re, ha a limonádéban nem éreztem volna szintetikus citromíz, ami vagy valami „limonádészörpből” vagy ipari citromléből eredt. Összességében így lesz egy potenciálisan 5 csillagos helyből lesz gyenge négy csillag. Mert azért az elfogadható ár-érték arány, a csodás atmoszféra, a jó borlap, a kézműves sörök (Kapucinus) miatt azért csak nem vagyok képes az arctalan helyek tömkelegébe belenyomni az Almáriumot azzal, hogy csak 3 pontot adok neki.

Beszélgetéshez ideális, boros, falatozós, hangulatos környezetet biztosító egységet szerettem volna. Sikerült megtalálni. Boltíves pincehelység, kellemes háttérzene, megfelelően alacsony hangerővel, nyers téglafalak, csipetnyi ipari dizájn, hangulatos faasztalok, kiemelkedő, különleges borok dekorációs elemként használva. Ez így együtt a „Tasting table”, ami egyébként elsősorban külföldi turistákra alapoz. Ez meg is látszik az árakon, 3x1 dl bor 3500-4000 ft, ami elég sok. A másik oldalról viszont 25% felár mellett lehet a borokat leemelni a polcról és meginni helyben, ami akkor is barátságos díjszabást jelent, ha a polci árak magasabbak az átlagos szaküzleti áraknál. A Horizont sörök is 800 forintba kerülnek, ami, ha nem is kifejezetten olcsó, de azért barátinak mondható. Annál is inkább, hogy kiemelkedő minőségű sörökről van szó. Kínálnak hideg tálakat is, mi egy felvágottas és sajtos vegyes tálat kértünk, ez 4000 forint volt. Hozzá egy Maurer Oszkár-féle Zöldfülűt ittunk (2700 ft, amire jön a 25 % helyben fogyasztási felár, ami teljesen rendben van ezért a régi magyar fajtákból összeállított szerémségi borritkaságért. )
A vegyes tál kiváló volt (egyedül az egyik szalámi „tapadt” kissé, de ízre az is jó volt), a sajtok csodálatosak voltak, négyféle magyar kézműves sajtot kaptunk, brie-t, kéksajtot füstölt sajtot és érlelt, parmezán típusút. Kaptuk még kézműves chiliszószt és paprikaolajat, továbbá mákolajat és tökmagolajat is. A kiszolgálás egyszerűen kifogástalan, felszolgálónk sommelier végzettségű, ért ahhoz, ami csinál, udvarias, kedves, kommunikatív, már csak azért is öröm lesz ide alkalom adtán visszatérni, hogy ismét szót válthassunk vele. Masszív öt pont volt összességében a Tasting Table, a legmegérdemeltebbek egyike.

Ezzel azért voltak gondok. Egyrészt abszurd, hogy alig tartanak pár sört az itallapon, de még azzal a néhánnyal sem szolgálnak. Világos Laskot akartam inni, kiderült, hogy nincs csak Heineken, amit ugye nem iszunk az Igazi Csíki Sörrel folytatott per óta. Úgyhogy a ház bora iránt érdeklődtem. Nem elég, hogy a pultos lánynak fogalma sincs, hogy milyen pincétől származik a ház bora (ami azért, egyezzünk meg, 2016-ben nagyon banális kérdés), még azt is mondja, hogy „ez a neve, hogy a ház bora”. Mondom neki, minden bornak van egy termelője. Erre némi pofavágás közepette elmegy, megnézi, visszajön azzal, hogy Frittmann a termelő. Látszik, hogy először ejtette ki ezt a nevet. Felvilágosítottam, hogy nem akárkiről van szó, akár büszke is lehet egy hely, hogy a 2007-es Év bortermelőjének borát méri ki. Ezen aztán egyébként van haszon, beszerzése ára 300-350 lehet literenként s akkor sokat mondtam, pohárban 350 decije. Testvérek között is 1000%-os árrés. Egyébként a rosé elég gyenge volt, lehet, hogy az nem is Frittmantól származott, a kis hölgy egy üveget nézett csak meg, úgy tűnt, hogy a vörösest. Rendeltünk spenótgolyót (690), padlizsántekercset (690) és kukoricafánkot hússal töltve szilvamártással. Mondanom sem kell hogy a szilvamártás lemaradt, amikor szóltam, némi vita támadt a személyzet tagjai között, aztán előkerült a szilvamártás. Az ízek, a tálalás rendben voltak, a dizájn kifejezetten tetszett, az árak is alapvetően rendben vannak, afféle grúz tapas bár ez, a műfajt nagyon szeretjük. Adnának pár jó sört és bort, s mindezt kedvesen, tartanák be azt, amit ígérnek, hogy ne a vendég kelljen kikövetelje magának azt, ami jár s mindjárt jobbak lennének egy, de akár két ponttal, mert így aligha adhatok nekik „jó” osztályzatot. Pedig az ízek alapján szeretnék.

A beltér hangulatos, a megannyi borospolc is meghitt atmoszférát biztosít. A kiszolgálás kedves, udvarias, az árak változóak, nem alacsonyak de egyáltalán nem megfizethetetlenek,
Mi az olcsóbb tételek közül választottunk – lehet itt 2000 forintért is kapni egy pohár bort – ittunk egy Babarczy Olaszrizlinget (500 ft volt másfél deci) valamint egy Vylyan Rosét (540 ugyanaz a mennyiség). A borválaszték impozáns, elsősorban magyar borokat tartanak a legjobbak közül összeválogatva az egyes tételeket, de vannak külföldi borok is. Kézműves sört is kínálnak, a békésszentandrásiaktól valamint a Kaltenecker rozsnyói serfőzdétől. Ez is csábított, de végül úgy döntöttünk, hogy borozóban bort iszunk. Az ételrovatban az italválasztékot díjaztam. Nagyon jól éreztük magunkat, ajánljuk másoknak is a helyet.