DEndre étterem értékelései

A Jetty Choco 2015-ben nyitott békéscsabai üzletében tavaly fordultunk meg először, meg is jegyeztük, hogy milyen jó, hogy a Viharsarok fővárosában van egy ilyen hiánypótló cukrászda-kávézó-csokizó-teázó-söröző, idén örömmel láttuk, ismét csak a kolbászfesztivál idején, hogy Gyula szívében is nyitottak egy egységet. Gyulán egyébként már régóta működik egy kiváló csokimanufaktúra, a Cadeau, melynek termékeit a 100 éves Cukrászdában és a Kézműves Cukrászdában lehet kapni, de megfér ebben a gyönyörű, barátságos kisvárosban több minőségi csokis cég is. A Jetty Choco hagyományos cukrászatot is működtet, a sütemények, melyek közül kettőt is kóstoltunk, fősodratúak, korrektek, katarzismentesek, ezen a téren lehet még fejlődni, viszont a csokoládéik kiválóak, legyen szó drazsékról, bonbonokról vagy a táblás műfajról. Engem különösen a whiskys karamellás csokibonbon ragadott meg. A beltér hangulatos, főként a galéria, ahol a régi Gyuláról készült fekete-fehér fotók ékítik a falakat s varázsolják elénk a századforduló atmoszféráját. Tartanak különleges teákat is, a szakmájának élő, lelkes pultos, akivel remekül elbeszélgettünk, meg is hívott egy teára, látván, hogy minden érdekel minket. Igen szép a belga sörválasztékuk, tartanak vagy 30 címkét, mi Gallica IPA-t és egy Cuvée Watou nevű magas alkoholú sört kértünk. Vettünk még fügés és vörösáfonyás csokidrazsét is a gyermekek nem kis örömére. Kiváló élmény volt a Jetty Choco, megyünk még!

Minden rsetre kiemelném a main stream sajtó által is méltán megénekelt legendás brassói aprópecsenye átiratot, amit két ízben is rendeltük, nem ellenemre, hanem javaslatomra. (Az igazság az, hogy igyekszem elkerülni az ismétlést, mindig újat szeretek kóstolni, de ezúttal kivételt kellett tegyek, ragaszkodtam, hogy szívem hölgye is megkóstolja ezt a sertészűzből készült ételkölteményt. ) Ettünk még lassan sült tartját, kacsahúsos derelyét, roston sült csirkemellet (itt még ez is élményszerű tud lenni), csokimousset, nem sorolom tovább, a képek önmagukért beszélnek. Mind a három látogatás katartikus volt, csillagos ötös mind a kiszolgálás, mind az ételek íze-állaga, mind a tálalás tkeintetében. Szomorú, hogy egyesek úgy értékelnek, hogy meg sem kóstolják az ételeket, szerintem sokkal jobb, ha egy étterem tudja meddig terjeszkedhet és annyi foglalást vállal, amennyit teljesíteni tud. Ez nem hiba, ez erény.

A legutóbbi időkig, mondom, mert március közepén megnyitotta kapuit a Corner sörfőzde, söröző és étterem, mely brew pub a javából, az étkező részleg területén üldögélők láthatják a serfőző berendezéseket is az üvegfalon túl. Főznek mély színű, cseh típusú lágert, meggysört, amihez nem aromát, hanem valódi meggyből nyert kivonatot adnak, s ezt a sör ízképe is visszaigazolja, barna ale-t valamint a sörforradalom fő iránycsápásának számító India Pale Ale-t. Helyben megkóstoltuk az IPA-t, otthon a meggyet és a lágert. Jó ivású, tartalmas, markáns ízvilággal bíró söröket főznek itt. Az árak a maguk kategóriájában barátinak számítanak, 480 és 530 forint között mozognak palackonként. A sörök mellé tisztes pub foodot kínálnak. Mi rendeltünk harcsacsíkokat gyömbéres bundában, fűszeres paradicsommártással (1100), sörben pácolt ropogós csülköt (2650), roston sült fogast, fehérborban párolt szalmazöldséggel, citromos vajmártással (2150), kétféle mártogatóval felszolgált fűszeres csirkeszárnyakat (1450) roston sült zöldséggel (500) valamint egy szép nagy marhaburgert, amit steak burgonyával kínáltak (1800). Ételeink rendben voltak, mind az ízek, mind az állagok, mind a tálalás tekintetében, a kisebb döccenők részletezésére nincs tér. A sörökön kívül remek gyulai pálinkákat tartanak, a borlap pedig szép válogatást nyújt a fontosabb magyar borvidékek reprezentatív nedűiből. Az étteremhez még házhoz rendelhető, villannyal üzemelő nyitott kisbusz is kivisz. Kifejezetten jó élmény volt a Corner, megyünk még.

Mert lehet, hogy a magyar vendéglátásra inkább a stabilitás a jellemző és a legtöbb étterem konsztans szintet hoz, azt a Gault Millau skálán számított 7-8-9 pontot, ingadozás alig van, bizony előfordul, hogy egyes helyek látványosan fejlődnek. S nem feltétlenül azért mert séfet cserélnek. (Séfcsere miatt ugrott egy szintet 2010-ben az Aranyszarvas vagy Vieiraval a Costes 2007/8 táján. )
Az ország keleti részében ilyen látványos pályát írt le a békéscsabai Hargita kisvendéglő valamint gyulai Patrióta. Mindkettő ugyanazzal a séffel működik a nyitás óta, előbbiben Metzger László, utóbbiban Csiszér Árpád viszi a konyhát. Mindkét séf kőkeményen elkötelezett a kreativitás, a minőség, a magyar ízek, a hazai alapanyagok tekintetében. Mindezen túl a szakmai fejlődés is “átjön”, ha az ember évente egyszer-kétszer eljut ezekbe az éttermekbe. Mivel Arad vonzáskörzetében a Brill bezárta óta ez a két legközelebbi minőségi étterem, így sikerül is tartani ezt a gyakoriságot. (Azelőtt is sikerült, csak akkoron 3 célpontunk volt, ha nem akartunk Szegedig utazni, most kettő van. )
A Patriótában az elmúlt években tapasztalható fejlődést egyébként visszaigazolta a Gault Millau kalauz is, a 2015-ös kiadásban ők lettek “Az Év feltörekvő étterme” 11 ponttal, ami már “ajánlott” kategóriát jelent. A 2016-os kalauzban pedig még többet, 12 pontot kaptak. Jómagam az egész étlapjukat végigkóstoltam már, ezért többnyire a napi ajánlatból válogatok. Ügyes, esztétikus tálalás, kitűnő húsállagok, remek ízek jellemzik az éttermet, legyen szó klasszikus pörköltről, marhapofáról, brassóiról, kovászolt zöldségekről vagy helyben sült kenyérről, netán csokimousse-ról vagy vasserpenyőben sült palacsintáról. A kiszolgálás bűbájos, a tulajdonos hölgy, akinek a férje dolgozik a konyhán a legmegnyerőbb jelenségek egyike a magyar vendéglátásban, tanítani lehetne azt a kedvességet, kommunikativitást, amivel körbeveszi vendégeit. A beltér és a terasz nagyon szép, az árak barátságosak. A Patriótának jó szívvel meg lehet adni ötször öt pontot. Öröm látni, hogy mások is ezt tették.

Itt arra törekednek, hogy több etnikai konyha fogásait prezentálják a nagyérdeműnek, jómagam miután megtudtam, hogy a Tom Yum levesben nincs friss zöld koriander, nem kísérleteztem a kalandozással, hanem rántott harcsát kértem roston sült zöldségekkel és tartárral. A fogás rendben volt, habár a halat nem sózták meg és egy lehelletnyit túlsütötték. Ezzel együtt élvezetes, szaftos volt, amit elsősorban a frissességének köszönhetett. A beltér megnyerő, leszámítva a plazmatévét, bár annak, aki ismerte a helyet Kisködmön korából, frusztráló, hogy Magyarország egyik legszebb vendéglőjét hogy szét lehetett barmolni egy rakás pénzért.

Sajnos a drágább és érzékenyebb alapanyagokkal nem tudnak ugyanolyan jól bánni, a kacsa nem volt rosé, értékeltük viszont az ötletes köretét (sós túrósgombóc), a bárány meg bizony szárazkásra sikeredett, mellette a gnocchi nagyipari tucatáru volt. Jó lett viszont a töltött szűz és nem volt rossz a bárányburger. Előételeinkkel is megvoltunk elégedve, bár meg kell jegyezzem, hogy az olívaolaj, amit külön kértünk, gyenge minőségű volt, s a két marinált hal közül egyik (a fogas) nem került a tányérra, vélhetőleg kifogyott. A kiszolgálás kifogástalan, a beltér esztétikus, a vendégkönyvben őszinte hangú lelkendezés. Tény, ami tény, a Patrióta után a Géza konyhája a legjobb hely Gyulán, Gault Millau skálán megérdemel kb 9 pontot. (A Patriótának 11 van, a „sapkás” csúcsvendéglők 13-nál kezdődnek. )

Érdeklődtünk, hogy minden kapható–e ami az étlapon van, kiderült, hogy ponty nincs. Van viszont süllő, ami nem szerepel az étlapon. Kérdeztem, hogy az ugyan annyiba kerül, mint a ponty? A válasz igenleges volt. Nem álltam meg hogy rá ne kérdezzek, hogy az vajon valódi süllő-e. A hölgy visszakérdezett, hogy milyen a nem valódi süllő. Mondom, a nem valódi süllő pangasiusból van. Hosszan sorolhatnám azokat a helyeket, melyek harcsa helyett pangasiust adnak, de süllő helyett is ettem már pangasiust több helyen, többek között Nagybányán, Szinérváralján és Szegeden. A hölgy szó nélkül sarkon fordult és elment, majd visszatért kezében két süllővel és egy zacskó pangasiusszal. Az egyik süllőt a kezembe adta: „uram, ez süllő? ”. Mondom, igen, ez süllő. Ugyanakkor a hölgy jelezte, hogy várnunk kell, mert 10-20 perc, míg a süllő kifagy. Mondom jó, van időnk. Bő 40 perc után érkezett meg a rendelésünk, rántott süllő vegyes körettel és vegyes halászlé. Nagy lelkesedéssel láttunk neki az evésnek, ami nem tartott sokat. A halászlé brutálisan sós volt. Kimentem, hoztam a némi vizet egy pohárban és felhígítottam kb. másfélszer annyi vízzel a tányéromba mert halászlét, magyarán addig hígítottam, amíg a lé ehetővé vált, de még így is igen sósak maradtak a haldarabok, melyek süllőből és pangasiusból voltak. Vegyes halászlét ígértek, azt kaptunk. A rántott süllő jó lett volna, ha nem marad nyers belül, nyilván nem fagyott ki, s a hőkezelés nem volt elég neki a kifagyáshoz. A rizs, amit párolt mirelit zöldség-egyveleggel kevertek össze, finom volt, jó állagú, a sült krumplit helyben készítették háziasan, az optimálisnál nagyobb hasábokat vágva, így nem volt ropogós, de élvezeti értéke megmaradt. A tartármártás (apró tégelynyi 300 forint) teljességgel élvezhetetlen volt. A kérdésre, hogy ízlett-e minden, udvariasan, de tényszerűen elébe tártunk mindent. Ezek után jött a meglepetés, a számlán csak az italok szerepeltek. Próbáltunk szabadkozni, megegyezni a számla felében legalább, de a hölgy hajthatatlan maradt. Így aztán vegyes érzésekkel távoztunk, értékeltük a gáláns gesztust, ugyanakkor szívesen fizettünk volna akár többet, mint az étlapon szereplő igen kedvező árak, jobban és gyorsabban elkészített ételekért.

Az italválaszték korrekt, van vagy kéttucatnyi minőségi boruk a Bortársaságtól, s jóféle pálinkájuk. Jómagam az Ikon pincészettől kértem 2014-es rosét (290 ft / dl), a pultos valamivel odébb töltötte ki, még jó, hogy odamentem, mert kiderült, hogy a bor 2013-as. Szerintem nem volt szándékos átverési kísérlet, nem hinném, hogy valaki olyan jól tudja játszani a tájékozatlan, de jóindulatú értetlent, mint ez a hölgy. Maradjunk annyiban, hogy a jelek szerint fogalma nem volt arról, hogy 2014 áprilisában kínos 2013-as rosét kínálni. Úgyhogy inkább a másikat kértem a Sauska pincétől, 2014-ből. Az rendben volt mind minőségre, mind hőmérsékletre, s nem bántam a 100 forint pluszt, amivel többe került. kellemes, hangulatos hely a Rondella, az árak is megfizethetőek.

Mivel e söröket jól ismerjük, inkább valami olcsóbbat ittunk, jómagam kávét, ami továbbra is átlag feletti, öcsém pedig teát. A kiszolgálás kedves, maga hely pedig visszatérésre csábít. Az ételrovatba illesztett értékelés az italokra vonatkozik.

A Bolsban zavarba ejtően kedvező árú a menü, a minőséggel sincs különösebb baj, az a la carte menüvel sincs gond, más kérdés, hogy néha olyasmire is vállalkozik a konyha amit nem tud teljesíteni. A helység nem túl hangulatos, inkább olyan semmilyen, a kiszolgálás kedves, gyors, az ár érték arány rendben van. A Bols azt adja amit, ígér menza áron menza minőséget menüben, továbbá kedvező árfekvésben átlagos ételeket a la carte. A menü főétel kis adag, a levesek gigantikusak. Erénye a megbízhatóság ezért is vált a hely rokonaim törzshelyévé.