DEndre étterem értékelései

A galérián ültünk le. 3360 forintot fizettem. Jónak mondható élmény volt.

S bizony remek volt, nem sütötték rommá a húst, mint annyi helyen. Nem mondom, hogy csúcsburger, de azt igen, hogy felső szegmens és a fővárosban is megállná a helyét. 16901 forint volt, ami korrekt díjszabás. Kifogástalan volt a sokak által elrontott másik pubfood, a csirkeszárny is. A kis adag került 1490 forintba. Egy adag édesburgonya hozzá 850 ft, ez kissé húzós. Ittunk egy pohár vadmálnás sört (590 ft), egy pohár csíkit (490 ft), továbbá vettem egy Alakor kézműves sört. Pozitív, hogy más céget is beengednek a sörfronton. Nálam ez tisztes 5 pont.

Kérdeztem, van-e citrom a teához és netán méz is, kiderült, hogy nincs citrom. A paradicsomos Topjoyt nem is kérdeztem, inkább úgy tettem fel a kérdést, hogy milyen Topjoy van, mondta a pultos, hogy meggy és barack. Úgyhogy maradtam a baracknál. 300 ft volt. Van biliárd is, megy a tévé, amiről szívesen lemondtam volna. Az alkoholos italkínálat totál kommersz, mint a kocsmákban általában. 3 pont.

Egy pohár (250 ml) 350 ft, tehát az ár is korrekt, a strandon 300-at kérnek a magyar piac talán legkommerszebb sörére, a sima Sopronira. Jó érzés volt a teraszon üldögélni ezzel a remek sörrel. Megyünk még.

A Jetty Choco 2015-ben nyitott békéscsabai üzletében tavaly fordultunk meg először, meg is jegyeztük, hogy milyen jó, hogy a Viharsarok fővárosában van egy ilyen hiánypótló cukrászda-kávézó-csokizó-teázó-söröző, idén örömmel láttuk, ismét csak a kolbászfesztivál idején, hogy Gyula szívében is nyitottak egy egységet. Gyulán egyébként már régóta működik egy kiváló csokimanufaktúra, a Cadeau, melynek termékeit a 100 éves Cukrászdában és a Kézműves Cukrászdában lehet kapni, de megfér ebben a gyönyörű, barátságos kisvárosban több minőségi csokis cég is. A Jetty Choco hagyományos cukrászatot is működtet, a sütemények, melyek közül kettőt is kóstoltunk, fősodratúak, korrektek, katarzismentesek, ezen a téren lehet még fejlődni, viszont a csokoládéik kiválóak, legyen szó drazsékról, bonbonokról vagy a táblás műfajról. Engem különösen a whiskys karamellás csokibonbon ragadott meg. A beltér hangulatos, főként a galéria, ahol a régi Gyuláról készült fekete-fehér fotók ékítik a falakat s varázsolják elénk a századforduló atmoszféráját. Tartanak különleges teákat is, a szakmájának élő, lelkes pultos, akivel remekül elbeszélgettünk, meg is hívott egy teára, látván, hogy minden érdekel minket. Igen szép a belga sörválasztékuk, tartanak vagy 30 címkét, mi Gallica IPA-t és egy Cuvée Watou nevű magas alkoholú sört kértünk. Vettünk még fügés és vörösáfonyás csokidrazsét is a gyermekek nem kis örömére. Kiváló élmény volt a Jetty Choco, megyünk még!

Minden rsetre kiemelném a main stream sajtó által is méltán megénekelt legendás brassói aprópecsenye átiratot, amit két ízben is rendeltük, nem ellenemre, hanem javaslatomra. (Az igazság az, hogy igyekszem elkerülni az ismétlést, mindig újat szeretek kóstolni, de ezúttal kivételt kellett tegyek, ragaszkodtam, hogy szívem hölgye is megkóstolja ezt a sertészűzből készült ételkölteményt. ) Ettünk még lassan sült tartját, kacsahúsos derelyét, roston sült csirkemellet (itt még ez is élményszerű tud lenni), csokimousset, nem sorolom tovább, a képek önmagukért beszélnek. Mind a három látogatás katartikus volt, csillagos ötös mind a kiszolgálás, mind az ételek íze-állaga, mind a tálalás tkeintetében. Szomorú, hogy egyesek úgy értékelnek, hogy meg sem kóstolják az ételeket, szerintem sokkal jobb, ha egy étterem tudja meddig terjeszkedhet és annyi foglalást vállal, amennyit teljesíteni tud. Ez nem hiba, ez erény.

A legutóbbi időkig, mondom, mert március közepén megnyitotta kapuit a Corner sörfőzde, söröző és étterem, mely brew pub a javából, az étkező részleg területén üldögélők láthatják a serfőző berendezéseket is az üvegfalon túl. Főznek mély színű, cseh típusú lágert, meggysört, amihez nem aromát, hanem valódi meggyből nyert kivonatot adnak, s ezt a sör ízképe is visszaigazolja, barna ale-t valamint a sörforradalom fő iránycsápásának számító India Pale Ale-t. Helyben megkóstoltuk az IPA-t, otthon a meggyet és a lágert. Jó ivású, tartalmas, markáns ízvilággal bíró söröket főznek itt. Az árak a maguk kategóriájában barátinak számítanak, 480 és 530 forint között mozognak palackonként. A sörök mellé tisztes pub foodot kínálnak. Mi rendeltünk harcsacsíkokat gyömbéres bundában, fűszeres paradicsommártással (1100), sörben pácolt ropogós csülköt (2650), roston sült fogast, fehérborban párolt szalmazöldséggel, citromos vajmártással (2150), kétféle mártogatóval felszolgált fűszeres csirkeszárnyakat (1450) roston sült zöldséggel (500) valamint egy szép nagy marhaburgert, amit steak burgonyával kínáltak (1800). Ételeink rendben voltak, mind az ízek, mind az állagok, mind a tálalás tekintetében, a kisebb döccenők részletezésére nincs tér. A sörökön kívül remek gyulai pálinkákat tartanak, a borlap pedig szép válogatást nyújt a fontosabb magyar borvidékek reprezentatív nedűiből. Az étteremhez még házhoz rendelhető, villannyal üzemelő nyitott kisbusz is kivisz. Kifejezetten jó élmény volt a Corner, megyünk még.

Mert lehet, hogy a magyar vendéglátásra inkább a stabilitás a jellemző és a legtöbb étterem konsztans szintet hoz, azt a Gault Millau skálán számított 7-8-9 pontot, ingadozás alig van, bizony előfordul, hogy egyes helyek látványosan fejlődnek. S nem feltétlenül azért mert séfet cserélnek. (Séfcsere miatt ugrott egy szintet 2010-ben az Aranyszarvas vagy Vieiraval a Costes 2007/8 táján. )
Az ország keleti részében ilyen látványos pályát írt le a békéscsabai Hargita kisvendéglő valamint gyulai Patrióta. Mindkettő ugyanazzal a séffel működik a nyitás óta, előbbiben Metzger László, utóbbiban Csiszér Árpád viszi a konyhát. Mindkét séf kőkeményen elkötelezett a kreativitás, a minőség, a magyar ízek, a hazai alapanyagok tekintetében. Mindezen túl a szakmai fejlődés is “átjön”, ha az ember évente egyszer-kétszer eljut ezekbe az éttermekbe. Mivel Arad vonzáskörzetében a Brill bezárta óta ez a két legközelebbi minőségi étterem, így sikerül is tartani ezt a gyakoriságot. (Azelőtt is sikerült, csak akkoron 3 célpontunk volt, ha nem akartunk Szegedig utazni, most kettő van. )
A Patriótában az elmúlt években tapasztalható fejlődést egyébként visszaigazolta a Gault Millau kalauz is, a 2015-ös kiadásban ők lettek “Az Év feltörekvő étterme” 11 ponttal, ami már “ajánlott” kategóriát jelent. A 2016-os kalauzban pedig még többet, 12 pontot kaptak. Jómagam az egész étlapjukat végigkóstoltam már, ezért többnyire a napi ajánlatból válogatok. Ügyes, esztétikus tálalás, kitűnő húsállagok, remek ízek jellemzik az éttermet, legyen szó klasszikus pörköltről, marhapofáról, brassóiról, kovászolt zöldségekről vagy helyben sült kenyérről, netán csokimousse-ról vagy vasserpenyőben sült palacsintáról. A kiszolgálás bűbájos, a tulajdonos hölgy, akinek a férje dolgozik a konyhán a legmegnyerőbb jelenségek egyike a magyar vendéglátásban, tanítani lehetne azt a kedvességet, kommunikativitást, amivel körbeveszi vendégeit. A beltér és a terasz nagyon szép, az árak barátságosak. A Patriótának jó szívvel meg lehet adni ötször öt pontot. Öröm látni, hogy mások is ezt tették.

Itt arra törekednek, hogy több etnikai konyha fogásait prezentálják a nagyérdeműnek, jómagam miután megtudtam, hogy a Tom Yum levesben nincs friss zöld koriander, nem kísérleteztem a kalandozással, hanem rántott harcsát kértem roston sült zöldségekkel és tartárral. A fogás rendben volt, habár a halat nem sózták meg és egy lehelletnyit túlsütötték. Ezzel együtt élvezetes, szaftos volt, amit elsősorban a frissességének köszönhetett. A beltér megnyerő, leszámítva a plazmatévét, bár annak, aki ismerte a helyet Kisködmön korából, frusztráló, hogy Magyarország egyik legszebb vendéglőjét hogy szét lehetett barmolni egy rakás pénzért.

Sajnos a drágább és érzékenyebb alapanyagokkal nem tudnak ugyanolyan jól bánni, a kacsa nem volt rosé, értékeltük viszont az ötletes köretét (sós túrósgombóc), a bárány meg bizony szárazkásra sikeredett, mellette a gnocchi nagyipari tucatáru volt. Jó lett viszont a töltött szűz és nem volt rossz a bárányburger. Előételeinkkel is megvoltunk elégedve, bár meg kell jegyezzem, hogy az olívaolaj, amit külön kértünk, gyenge minőségű volt, s a két marinált hal közül egyik (a fogas) nem került a tányérra, vélhetőleg kifogyott. A kiszolgálás kifogástalan, a beltér esztétikus, a vendégkönyvben őszinte hangú lelkendezés. Tény, ami tény, a Patrióta után a Géza konyhája a legjobb hely Gyulán, Gault Millau skálán megérdemel kb 9 pontot. (A Patriótának 11 van, a „sapkás” csúcsvendéglők 13-nál kezdődnek. )