DEndre adatlapja

Ettünk egy citromos tarte-ot és ittunk egy frissen préselt narancslevet. Jó élmény volt, akárcsak a többi, megérdemli az 5 pontot. Talán a desszertfront a legerősebb itt, a tarte is csúcsokat verdesett, akárcsak a csokidesszertek, amit másutt kóstoltunk.

A kiszolgálással nem volt gond. A helynek adnék még egy esélyt más műfajban, halászlevet inkább másutt ennék.

A Bock bisztró stabil pont, amit Bíró Lajos helyenként kissé polgárpukkasztó, de rendkívül igényes ételei tesznek egyedivé és összetéveszthetetlenné. Kipróbáltunk itt legalább 15 féle ételt, minden ütötte a mércét a bizarr fagylaltoktól (ottjártam idején: kolbász, szalonna és dohányfagylalt volt a menü) az ökörpofa retroig és a libamájsushitól a libamájas bélszíncarpaccio-ig. A kiszolgálás hozzáértő, a beltér rendkívül dizájnos, az árak a színvonalhoz képest rendben vannak. Kiváló a helyben sült kenyér, amihez mangalicazsírt hoznak ki. 5 pontos hely ez stabilan, több mint tíz éve. Aki szereti a hasát és szereti a jót, azaz szeret minőségi ételeket enni jóllakásig, egyszer szánja rá azt a 8-10. 000 ft-t és egyen itt egy jót jó társaságban.

Távozásunkkor szokás szerint lefotóztam a hely portáját az utcán, mint ahogy a teázás folyamatáról is készítettem pár fotót. Miközben elkattintom a gépet, kipenderül az ajtón egy feldúlt hölgy és igen offenzív stílusban érdeklődik, hogy miért fényképezek. Én meg visszakérdeztem, hogy mi a probléma azzal, hogy fotózok. Ez így ment nagyjából három körön keresztül, a negyedik körben a hölgy ellentmondás nem tűrő hangon, meglehetős agresszivitással azt mondta, hogy akkor menjek arrébb, mintha legalábbis övé lenne a Kazinczy utca, s mintha nem ő tartott volna fenn addig. Sőt, azt is hozzátette, minden ok és átmenet nélkül, hogy ő szégyelli magát, hogy ilyen emberekkel él együtt. Akkor elmondtam neki, hogy épp azzal a szándékkal jöttem ki, amit el is mondtam a társamnak, hogy majd írok valami jót a helyről, mert nagyon jól éreztem magam, s az ajtajára amúgy is ki van ragasztva Tripadvisor logo, ami egyfajta felhívás az élményrögzítésre. De ekkor sem kap észbe, hanem folytatja ebben a stílusban, miközben, jelzem, semmiféle okot erre nem adtunk. Gyalázkodás közben megkérdezte, hogy „akkor most majd leértékel minket”? Mondtam neki, hogy nem „értékelem le”, hanem megírom pontosan mi történt, s hogy aligha volt szüksége erre, és minden oka meg is van arra, hogy szégyellje magát, de leginkább azért, hogy milyen stílusban beszél a vendégekkel. Távozásunk után még harsányan kiabált, immár a hátunknak, hogy mi szégyelljük magunkat. 2017, Budapest. Amikor turisták százezrei örökítenek meg minden apró pillanatot, mindössze az emléktárolás szándékával, s amikor tízezrek fotóznak azért, hogy Tripadvisorre vagy akár az ittjartam. hu-ra feltegyék a fotókat - jellemzően az adott hely népszerűsítésének nemes szándékával. Az eset több, mint elképesztő.

(Kíváncsiságból utánanéztem a korábbi évek pontszámainak 2014-től így alakultak: 9, 10, 9, 11 – ez már „Like”)
A tálalás virtuóz, az alapanyagok jók, itt-ott apróbb hibák becsúsznak. A beltér nagyon tetszett, a kiszolgálástól egyáltalán nem voltam oda. Adnak üdvözlőfalatot és –italt, sőt, záró-desszertet is, de az egyébként formálisan udvarias pincét metakommunikációja nem győzött meg egyáltalán. Amikor rákérdeztem valamire, amire nem tudta a választ, érződött a kelletlenség, amivel a konyhára ment érdeklődni. Ezzel együtt az összélmény kifejezetten jó volt.

A reggeliztetésre és ebédeltetésre szakosodott, 7. 30 és 16. 30 között nyitva tartó hely felhozatala korrekt, igényes, a választék szép, de nem eltúlzott, az árak elérhetőek, értékarányosak. Reggelire tojásételeket kínálnak (benne Egg Benedict) továbbá wrapeket, bageleket, bagettek. Mindig van napi ajánlat is, fehér krétával fekete táblára írva. Az italválaszték is rendben van: frissen facsart narancslé, limonádé, házi szörpök, üdítők esetében színvonalasabb termékek (John Lemon). Mi libamájas bundáskenyeret ettünk valamint sajttortát, amit frissen préselt narancslével kísértünk. Mindkét ételünk remek volt, hibát keresve sem találtunk volna benne. Nagyon jó hely a KicsiZsó. Kívánok nekik visszajáró vendéget.

A főzelék ízesítése nem volt rossz, de igencsak eltúlozták a rántás mennyiségét, a fasírt rendben találtatott. A somlói sárga krémje pudingból készült, flakonos tejszínhabot nyomtak rá. Jóindulattal átlagos teljesítmény volt ez. A beltér kissé jellegtelen, nem túl hangulatos, rádió szól, ami igencsak idegesítő. A kiszolgálás szívélyes, bár pontatlan. Pohár sört kértem, korsóval kaptam, pedig jeleztem, hogy másfél óra múlva vezetnem kell és nem kockáztatok többet. Poharat számoltak (250) én meg otthagytam két decit a sörből. Az italfront kommersz. Maga az élmény nem volt rossz, sőt, a kedves kiszolgálás miatt belefér a jóba.

A hely tulajdonképpen egy kínai „tapas-bár”, ahol minőségi, a szokványostól eltérő autentikus ételeket rendelhetünk, kevés pénzért, kis adagokat. Rendeltünk Jiao Zi-t (házi készítésű garnélás húsos batyu), Ya Zheng Fan-t (kacsahússal gőzölt rizs), Sha Cha Jiang You Yu Xu-t (Tsing tao tartomány fűszereivel ízesített polipcsápok) és Gui Hua Ou Pian-t (bodzavirágos öntettel tálalt lótuszgyökeret). Fogásaink mind ízben, mind állagban, mind tálalásban teljesítették a felfokozott várakozásokat, úgyhogy alig várjuk a következő kóstolgatási alkalmat, mert bizony nem volt olyan tétel az átlaghoz képest dicséretesen rövid, mintegy 22 ételt integráló étlapon, amit ne ízleltünk volna meg szívesen. Tetszett, hogy az italválaszték is messze izgalmasabb a megszokottnál, kitűnő magyar kézműves borokat tartanak és egzotikus gyümölcsitalokat. A sör műfajában még van némi fejlődési lehetőségük.