DEndre adatlapja

Az ételválaszték is szélesebb, az árak magasabbak, van kiszolgálás és a beltér is igényesebb a romkocsmák átlagánál. Mi már több vacsora után voltunk, de úgy döntöttünk, hogy egy quessadilla még befér. Nem volt rossz választás. A „lapos lepényt” helyben készítették, s nem készterméket használnak, mint annyi helyen, finom volt a töltelék is és az avokádókrém is. A babkrém, a megbuggyanás határán leledzett, már megjelent egy enyhe savanykás íz benne, de azért megettük. A sörválaszték kommersz, így aztán borokat ittunk, melyek a magyar élvonal boraiból válogattak. Nem rossz hely a Púder, ajánljuk másoknak is.

Sonkatálat egyelőre nem adnak, de kiemelkedően jó szendvicset készítenek, ilyen jót nem sokat ettem a műfajban. Olcsónak nem olcsó, de a minőséget meg kell fizetni. 850 forint volt a tökéletes sonkás szendvics, remek állagú, remek ízű minicipóban, benne kiváló, megfelelő mennyiségű sonka és egyéb hozzávalók. Ismét egy hely, melynek sikerült engem teljes mértékben meggyőzni.

Példa ilyen kitüntetett vendéglőkre a Séf utcája, a Fricska s bizony a Töltő is, mely nem kínál mást, mint hot dog variációkat luxuskivitelben. Maguk készítik a kolbászt, amit helyben sütnek meg s ők jegyzik a kifliszerűséget valamint a belevalókat is. Összesen kínálnak tán 7 variációt, egyik bizalomgerjesztőbb a másiknál. Jómagam a csípős sertéshúsosat próbáltam ki, remek volt, a műfaj csúcsa. A kiszolgálás udvarias, az arak megfizethetőek 1200 forinttól indulnak. A Töltő nagy jó hely, bármikor visszamennék kipróbálni a többit is, s vélhető, hogy ezt meg is fogom tenni, mihelyt lesz olyan jóbarátom, aki épp Budapesten van velem együtt és hasonló felfedező lelkületű.

Nem csoda, hogy este be sem lehet férni. A zsebkendőnyi beltér elég ahhoz, hogy a pultban röhécseljen három, a jelek szerint a helyet működtető huszas éveinek elején járó fiatal, legyen benne egy pizzakemence (remélem jól láttam, de úgy tűnt, hogy fatüzelésű) s még pár vevő is bemehessen. Egy pestos mozzarellás szeletet kértem, de vonzó volt a krumplis tengeri sós variáns is. 480 forint a nem túl nagy szelet pizza, de inkább legyen kicsi, finom s kérjék meg az árát, mint középszerű nagy és olcsó. Márpedig itt tudnak pizzát sütni, ez egy pillanatig sem kétséges. Jó szívvel ajánlható gyorsétterem az "Igen", melyre könnyedén igent mondhatunk.

Két jóbaráttal egy zártkörű, az Uránia moziban tartott filmbemutató után kocsmaturnéra indultunk, tulajdonképpeni célpontunk a Csendes-társ, majd a Púder volt, de a Magyar utcán haladva figyelmesek lettünk a Mélypont nevű romkocsmára. Bementünk s bizony olyan pult fogadott, ami párját ritkítja. Csapon vagy 10-15 remek sör, palackban is jó néhány s mindemellé igen komoly tömény választék. Mi a sör mellett maradtunk, hárman háromfélét ittunk. Ketten cseh kisüzemi söröket, így aztán fel sem tudom pontosan idézni, hogy mit, nevük megjegyezhetetlen, annyi biztos, hogy jó volt. Egyikünk pedig egy magyar IPÁ-t rendelt, ami nagyon jónak bizonyult. A beltér romkocsmás, élvezhető, viszont a zene, az borzalmas volt. Úgyhogy nem is időztünk, hanem miután felhörpintettük söreinket el is húztuk a csíkot. Ételek nincsenek, az ételrovatban az italválasztékot díjaztam.

Rendeltünk is egyet, valamit egy jókora adag marharagut rizzsel, el sem fogyott. A sushi korrekt-átlagos volt, szó nélkül adtak hozzá kérésre plusz gyömbért, a marharagu is a jó-átlaghoz tartozott. Hozzá sört ittunk. A sörválaszték kommersz, a hely beltere sokkal hangulatosabb a kínai éttermek zöménél. Az árak barátságosak, a kiszolgálás is rendben van. 3,5 pontra taksálom a helyet, de felfele kerekítettem.

Nagy üvegablakokkal működnek, így az arra sétálók is láthatják ennek a szolid eleganciájú, hangulatos helynek az otthonosságát. Konyhastúdiónak nevezik magukat. Belépve jó kezdet volt, hogy találkoztam a magyar gasztronómia egy másik élő legendájával, akivel egy borkóstoló panel keretében ismerkedtünk meg vagy tíz éve, s azóta ha nem is napi rendszerességgel, de tartjuk a kapcsolatot. Gyorsan odahívta a séfet s hosszan méltatta. Mint megtudtam, olyan helyeken dolgozott, mint az Alabárdos, Zóna s az Arany Kaviár, azt is megtudtam, hogy a Chaine de rotisseur-on részt vett, ott a diploma a falon, továbbá, hogy az egyetlen Cordon Bleu diplomás magyar séf (ezt a diplomát le is fotóztam). Leültem a bejárat melletti egyszemélyes asztalhoz, pont nekem volt tervezve. A pincér igazi biztonsági játékos, mielőtt leültem volna, azt mondta, hogy „egy pillanat megkérdezem a séfet, hogy szabad-e az az asztal. ” Nos, nem volt rajta foglalt jelző, így én ezt felesleges, zavaró körülményeskedésnek tartottam, s annak tartom most is, miután kapcsolatunk a körülmények révén kedvezően alakult a pincér fiúval. Rendeltem egy menüt, karfiollevest, sült tarját sült fokhagymakrémmel és gombával valamint egy pohárdesszertet. Hozzá szódát ittam, egyrészt költségkímélés okán, másrészt nem árt turné közben kicsit pihentetni a májat. Miközben eszegettem a levesemet, arra lettem figyelmes, hogy a Konyhafőnökből ismert Bernáth Jóska (akinek nevével egyébként az 2012-es vagy 2013-as „Top 100 kulináris kaland” című kiadványban találkoztam először, mint a magyar gasztronómia egyik legfőbb külföldön dolgozó reménységével) fizet a pultnál. Ez is jó jel. A karfiolleves krémes, intenzív ízű volt, apróra vágott zöldalma-kockákkal ízesítették. A tarja maga volt a tökély, de nekem hiányzott egy klasszikus köretelem, nem szoktam húst enni hússal. Kenyeret kértem s kaptam, kétfélét kiváló minőségűt. A desszert is finom volt. Nem számolták fel sem a szódát, sem a kenyeret, sem a felszolgálási díjat. Egyik legjobb élményem volt ez ebben az évben, ha nem a legjobb. 2550 ft-ért ilyen ebéd - odatehető a legjobbak, a LaciKonyha vagy az Olimpia mellé.

A dekoráció igényes, a hangulat inkább vagány, belevaló, mint elegáns, de egy kocsma ilyen kell legyen. A pultosok értik a dolgukat, és sokkal kedvesebbek, mint a tulaj, aki csak a barátokkal állt szóba a másik helyen, köznapi ember örülhetett, ha válaszra méltatták. A sörök pedig, nos, azok legendásak. A Sörbúvár blog szerzőjével beszélgettem, mielőtt betértem volna, azt javasolta, hogy feltétlenül kóstoljam meg a Phantom nevű belga serfőző Saison nevű sörét (lehet, nem pont így írják, mindegy. ) Elsőre az volt az érzésem, hogy kitolásból javasolta ezt, a savanykás ízvilág nem esetem a sörök világában. Minden esetre, ahogy kortyolgattam a jó drága sört, (0. 25 liter 1000 ft) egyre inkább megtetszett ez a testes aromagazdag nedű. Vettem hazavitelre is egy Gólem féle új sört. A Hopaholic az a hely, ahová biztosan megyünk még, itt mindig lesz mit kóstolni újdonságot. Ételek nincsenek, az ételrovatban a sörválasztékot jutalmaztam.