ZigZag adatlapja

Inkább a külföldiek keresik fel, mi, akik megéltük még ezt az időszakot (bár én csak gyerekként), annyira nem nosztalgiázunk. Első alkalommal a 90-es években én is egy francia barátommal jártam itt. Azóta pár dolog változott, de az alapszobrok maradtak. A bejárattal szemben lévő oldalon kialakítottak egy barakk épületet, ahol filmvetítés is látható, továbbá egy tribünt, ahonnan a magaslatról lehet a szoborparkra rálátni. A tribün alatt A gyermek Lenin című időszakos kiállítás látható. Bár ez a stílusú "művészet" nem az én világom, van egy, ami a hangulatában - nem a témájában - tetszik, emlékszem rá gyerekkoromból: a Kun Bélás szoborcsoport, ami a Vérmező sarkán a Moszkva tér (ma Széll Kálmán) felé állt. A shopban mindenféle szoci kort idéző humoros(nak szánt) emléktárgy kapható, elég borsos áron. Pl. üres konzervdoboz "a kommunizmus utolsó lehelete" szlogennel. Itt ki lehet próbálni egy régi rádiót is, amelyben a Szabad Európa szól. A bejárat mellett áll egy régi Trabant is.

Tágas az L alakú belső tér, hatalmas belmagasság, világos, napfényes belső tér. A pultnál kell rendelni és fizetni, viszont az elkészült kávét kihozzák az asztalhoz. Az volt a koncepció, hogy az összes asztalt egy csomóba tolják össze, hadd ismerkedjenek az idegenek. Ez alapvetően jó elgondolás, viszont vannak, aki munkamegbeszélésre, csajos pletykálkodásra vagy éppen magán angolórára érkeznek, és nem biztos, hogy az ember a nyugodt kávézás mellett ezeket a számára érdektelen történéseket akarja testközelből hallgatni. A másik zavaró tényező volt, hogy a csacsogó lányok egyike folyamatosan hintázott a székén, aminek köszönhetően a vele szomszédos 4 asztal folyamatosan rángatózott. Mivel én éppen írtam valamit, ez meglehetően idegesítő volt számomra. Dehát itt a jelszó az empátia, így én sem szóltam be. Egyébként a pulttal szemben, az ablakoknál vannak 2 személyes "privát" asztalok is, de azok foglaltak voltak, amikor ott jártam. A mosdó tiszta, szép, igényes. A fal mentén kialakítottak párnás, kuckós pihenőhelyet is, az nagyon tetszett. A kiszolgálás egyáltalán nem pörgős, inkább ráérős, nyugis. A kávé nagyon finom, viszont nem olcsó. Egy cappuccino 650 Ft. Lehet kapni péksütiket, kakaós csigát, pisztáciás croissant-t, valamint szögletes pizzákat. Gyerekbarát hely, pelenkázóval a hátsó traktusban. Ingyenes wifi és töltési lehetőség van.

Az angyalföldi bázishoz képest itt a dizájn más, friss, modern, fiatalos, nemzetközibb, inkább a turistákat megcélozva, míg a korábbi egy kicsit üzemi menzás, egyszerűbb hangulatú. Míg ott önkiszolgáló rendszerben kell rendelni, itt az asztaloknál történik a rendelésfelvétel, majd a kiszolgálás is. Szinte minden asztal foglalt (hétköznap ebédidő), vegyesen külföldi és magyar vendégek. Az ételkínálat viszont megegyező, azaz tipikus vietnami klasszikusokat kínálnak. Elsősorban természetesen a pho leves, amelyet kis- és nagy adagban, rákkal, marhával vagy csirkével lehet kérni. Tekercsek, rákszirom, wok-os ételek, pirított rizstésztás egytálételek, tésztasaláták. Árban ezen a környéken korrektnek mondanám, a fő- és egytálételek ára is 2000 Ft alatti. Kértem egy kis adag csirkés pho-t (990 Ft), valamint 2 tavaszi tekercset (580 Ft/2 db). A leves középszerű volt, nem karakteres, viszont kiadós. A tekercs volt a 2 közül a jobban sikerült fogás, bár egy kicsit olajos maradt, le kellett volna csepegtetni. Az ételek frissen készültek, jók az alapanyagok. Kötelező szervizdíj nincs, bankkártyával lehet fizetni.

Családi vállalkozásban üzemeltetett vállalkozás. A beltér elég kicsi, L alakban az üvegezett pult. Annyiban szerencsétlen a kialakítás, hogy a 4. vevőnek már csak az ajtón kívül marad hely a sorban. A kiszolgálás gyors, sok vásárlót törzsvendégként köszöntenek, van, akiről már tudják, hogy mit szokott vásárolni, de összességében nem kedvesek, nem mosolygósak a személyzet tagjai, talán már lefáradtak a reggel óta tartó rohamban. A szokványos kenyereken, pékárukon kívül vannak helyi specialitások is, pl. spenótos kenyér, továbbá sváb sós pékáruk. Tartanak kímélő, ún. light és ultralight termékeket (cipót, bucit, , amelyekben 40, illetve 75%-kal kevesebb a szénhidrát. Több dolgot vásároltam: sokmagvas konrnspitz-et, 2 féle muffint (áfonyás, csokis-narancsos), valamint nosztalgia kiflit. 10 db péksütiért fizettem összesen 1365 Ft-ot. Nem a legolcsóbb, nem kézműves pékség, de összességében jó ár-érték arány, ajánlott hely.

Folyamatosan áll a sor, türelmesen várakoznak az emberek, bent a talpalatnyi helyen 4-en dolgoznak egymás keze alá. A magyar lányok egyike a kasszát kezeli (csak készpénzzel lehetett fizetni), a másik előkészíti az alapanyagokat. A 2 török (? ) vagy ázsiai fiatalember egyike a megsült dönerhúst vágja le egy elektromos késsel a hengerről, amásik pedig gyakorlott, több ezerszer ismételt mozdulatokkal pakolja be a pitába vagy az elviteles tálba az alapanyagokat: lila káposztát, salátát, paradicsomot, hagymát, 2 féle szószt (joghurtos, csípős) és persze a sült húst, amiből itt csak csirkét készítenek. Helyben fogyasztásra nincs lehetőség, pedig szerintem jól jönne pár kiülős asztal, de talán nem kaptak rá helyfoglalási engedélyt. Az árak kifejezetten barátságosak. Egy döner tál 890 Ft, 1 db pitával. A dupla húsos döner tál 1100 Ft. A tál alján sült krumpli is volt (mirelit). A pita mellett tortillába is lehet kérni a húst, és van falafel is. A húst jól átsütötték, kellemes, de nem durva a fűszerezés, nem csípős, viszont a húst túl apróra vágják, szinte kis fogácsok. Minőség az átlagnál jobb, ár-érték arány kifejezetten jó. A kiszolgálás a sebességét tekintve futószalag gyorsaságú, de a kulcsember humoros, barátságos, ontja a poénokat, amit a vevők elég jó néven vettek.

A műemlék körhintára, a sárkányos-hattyús körhintára, a törpekerékre és az ovisoknak való körhintára is 2-2 sün zsetonért lehet felülni. A menetidő 2 perc mindegyiken. A zsetonok darabja 200 Ft. Gyorsan lehet költeni belőle akár egy tucatot is, pedig nincs sok játék. E játékokon kívül még van egy élmény-céllövölde, ahol az apukák próbálták ki tudásukat, illetve egy másik "nyerőpult", ahol karikákat kell üvegekre dobni, konzervdobozokból rakott gúlát kislabdával ledobni, illetve nyerő halakat és kacsákat horgászni (természetesen ezek is külön zsetonokért). Persze mindent ki kellett próbálni, de a kisebb gyerekek nem sok eséllyel rúghattak labdába. Aki szerencsés és ügyes (mármint a szülők), legjobb esetben nyerhet plüssállatokat, amelyeket egyébként az állatkerti ajándékboltban 500 Ft-ért lehet megvásárolni. Hát igen, az élmény is pénzbe kerül. Van egy kisvonat is. Egyébként a park körül jelentős építkezés folyik, arra fog bővülni az állatkert, láttuk a színes terveket, igazán impozáns és izgalmas lesz, ha elkészül egyszer, pár év múlva. Többféle étkezési lehetőség van, szintén borsos áron, pl. kenyérlángos 800-1000 Ft között. A másik nagy lehúzás a zoo-csemege, az automatából 100 Ft-ért lehet apró zöld golyókat venni, kb. egy gyerek maréknyit, de hogy hová kéne tenni, arra nem gondoltak, mert zacskó nincs mellé kitéve. A zoo csemegét a lovak előtt árusítják, de lehetetlen volt az apró, zöldborsónyi méretű csemegével etetni őket. Ez nem öröm így a gyerekeknek, hanem csalódás. Jobban jártunk volna, ha otthonról hozunk feldarabolt répát, almát, s valószínűleg az állatok is jobban értékelték volna. Az állatsimogatóban a 4 őz nagyon szelíd és aranyos volt, őket zoo-csemege nélkül is lehetett simogatni, szeretgetni. Az állatkerttel kombinált felnőtt belépő 3000 Ft-ba került. Teljesen egyetértek az előző értékelővel, nemcsak ovis gyerekekkel lehúzás ez, hanem a nagyobbakkal is.

Ennek az a következménye, hogy ha frissen esszük, gyorsan telít, aztán kis idő múlva elmúlik a hatás, s jön a kínzó éhség, ha pedig el akarjuk tenni az itt vásárolt péksütit későbbre, akkor is rosszul járunk, mert a zacskóból másnap már csak egy szivacsos, szikkadt valamit emelünk ki. A Fornetti szóban forgó egysége Vácott a vaúsállomás központi várócsarnokában található. A narancssárga logóról könnyű beazonosítani. A kínálat hiányos, a polcok egy része üres. Valószínűleg a hétvége miatt, ma nem mennek dolgozni az emberek (a legtöbben legalábbis), nincs nagy forgalom. A darabáras péksütik 199-249-299 Ft-ba kerülnek tölteléktől függően, de a tészta mindegyikben éppen ugyanolyan ízű. A dekára kimértekre szintén ez mondható el. Ennek ellenére én a pizzás háromszöget kedvelem, általában ebből veszek pár darabot, de mindig meg is eszem rövid időn belül. Ahogy írtam, későbbre eltenni nem érdemes. A kiszolgálás egykedvű, az alkalmazott inkább az ismerősével folytatott beszélgetést szerette volna mielőbb folytatni. Bocs a zavarásért.

A kávé nem túl jó, de erős, olaszos pörkölésű. A barátságos kiszolgálás mellé barátságos árfekvés párosul. Sütiből csak házi zserbó volt, amely túl édesre sikerült. A retró melegszendvics a 80-as éveket idézte, igazán korhűen. Konzerv melegszendvicskrém, reszelt sajt az óriáskiflin, ketchup no name címke nélküli, újratöltős tubusból. Mindez csupán 390 Ft-ért. A cappuccino 290 Ft-ba került. Nekem összességében tetszett. Az italkínálat is elég széles, igaz jórészt kommersz italok, de el tudom képzelni, hogy erre van itt valós igény.