DEndre étterem értékelései

Fél csirkét kértünk, ami finom volt, akárcsak a gratin krumpli mellé. Továbbá rendeltünk citromtortát, ami finom, minden csavar nélküli nagyon jó desszert volt. Az itallapon szerepel olyan tétel, hogy „kézműves sör”, de sajnos ez nem fedte ottjártunk idején a valóságot. A kiszolgálás kedves, udvarias, a beltér letisztult, megnyerő, a várakozás alatt kiváló szakácskönyveket olvasgathatunk.

Próbáltam még kiszedni valami infot, nem nagyon sikerült. Egyébként is inkább udvariasnak, mint kedvesnek mondanám őket. Azt értékeltem, hogy kaptunk vizet a sütikhez kérés nélkül. Szervízdíj nincs, ez is jó pont. A beltér továbbra is lenyűgöző, az árak viszont rendesen felmentek. A 650 forintos kávét kifejezetten túlzásnak érzékeltem. Annál is inkább, hogy nem érte el a speciality kávék színvonalát, melyek 550 forintnál nem szoktak többe kerülni. Ez már csak jóindulattal 5 pont, hogy ne nyomjam bele őket a négy pontosok tömegébe.

A pizza kiváló volt, nápolyi stílusú, kértünk hozzá chilis olajat, ami jót tett neki. Rendeltünk egy First APA sört, 1280-ért nem volt olcsó, de hát üsse kavics, az ember nem minden nap jár a Zsidai Roy-féle éttermekbe. A másik italunk egy Borsodi Mester volt, pohárral. Ez nekem kellemes meglepetést okozott, annak dacára, hogy két különböző sörblogger nyilatkozott róla negatívan. 12% szervízdíjat számolnak fel, ezt nem tartom etikusnak, de tudom, hogy egyre elterjedtebb szokás.

A másik az, hogy borként, amint azt Alkonyi László, az első számú magyar borszakíró rámutatott, két teljesen eltérő természetű és eredetű nedűt kínálnak az áruházak és borszaküzletek polcai, az egyik receptúra szerint készült nagyipari tömegtermék, a másik arccal, egyéniséggel, egyediséggel rendelkező nemes nedű. Utóbbi az, mely megérdemli a bor nevet. A kettő között különbséget tenni több év tanulást igényel. Ebben a tanulásban nemcsak borszakértői kurzusok segíthetnek, hanem a borbárok is, ahol értő a kiszolgálás, barátságos a környezet, széles a választék és megfizethetőek az árak. Az utóbbi időben a legtöbb borbárban drasztikus áremelés történt, egy deci (egyes helyeken másfél deci) borra szemrebbenés nélkül elkérnek többezer forintot s a legolcsóbbak is 1000 ft körül tanyáznak. Egy okkal több, hogy megbecsüljük azokat a helyeket, mint a nemrégiben nyitott Borock bor- és tapas bár, mely egyben borszaküzlet is, ahol bármelyik bort levehetjük a polcról és szaküzleti áron helyben megihatjuk, mindössze 10 % felszolgálás díj mellett. (Összehasonlításul: a legtöbb borbárban a felár nem 10, hanem 200%-os). Ezen kívül mindig van két kitűnő tétel bontva, egy fehér és egy vörös, melyeket másfél decire 700 illetve 800 forintért kóstolhatunk. A „minőség-ellenőrzés” pár centiliter erejéig ingyen van. A borok mellé kitűnő minőségű felvágottakat valamint sajtokat kínálnak. A galériázott beltér otthonos, vendégmarasztaló, az üzletvezető-tulajdonos kommunikatív, érdeklődő, ura a maga szakmájának, szívesen ad és fogad tanácsot. Egy szó, mint száz, remek hely a Borock, jó szívvel ajánljuk a kezdő és haladó borrajongóknak egyaránt.

Nekem utóbbi kettő ízlett legjobban, egyébként épp ezt a kettőt választottam. Ismerem a magam ízlését . Na jó, ezt csak poénnak szántam, ha egyik társam nem kéri a málnás chilit, az lett volna az első, amire a választásom esik.

Hétköznap délben, ha nem is alacsony, de mindenki számára hozzáférhető áron kínál ínyenc déli menüt. Összehasonlításul: a csillagos éttermek vacsoratarifája jellemzően 30. 000 forintnál kezdődik, az ebéd, már ahol van ebéd, 10. 000-15000 ft körül mozog. A Beefbarban, mely ugyan nem pályázik a csillagra, de igen magas szintet képvisel, délidőben három fogás ára 3900 és 6900 ft között van. Ötféle menüt kínálnak, melynek keretében választani lehet egy előétel illetve egy leves között, melyhez jár egy desszert valamint öt kompozícióból szabadon választható főétel. Az egyes ételsorokat jelentős városokról nevezték el, mi az alapáras Budapest és a Párizs menüt kértük. Ettünk első fogásként zellerkrémlevest tőkehalropogóssal, málnaecetes lilahagymával és angolzellerrel valamint borjúból készült tavaszi tekercset, karalábéfőzelékkel és marokkói citrommal, a Budapest menühöz bárányfasírt járt turbolyával ízesített gyöngybabsalátával és zöldalmahabbal, a párizsihoz pedig marhatatár sült krumplival. A desszert minden menühöz punchos mingon volt tejszínfagylalttal és citromgéllel. Fogásaink tálalása szemet gyönyörködtető volt, ízre-állagra is egytől-egyig hibátlanok voltak. A sörválasztékot nem lenne rossz bővíteni, az egyébként kiváló Monyó Schatzi nevű búzasör mellett (amit megrendeltünk) elférne legalább egy prémium minőségi pils, egy IPA és egy stout. A borválaszték impozáns, a beltér elegáns, a kiszolgálás kifogástalan, a háttérzene kellemes. A Beefbar elérhető áron enged betekintést az éttermek felső kategóriájának világába.

Kértünk egy citromos tarte-ot is (750), meg voltunk vele elégedve, akárcsak a trüffellel (250).

Egyébként van tíz sörcsapjuk, melyeken jobbnál jobb sörök folynak, remek a beltér, engem csak az zavar, hogy magasított székeken kell ücsörögni, de ez is érthető, mert kicsi a hely. Adok nekik négy pontot annak dacára, hogy a neveletlen kis hölgy arroganciája miatt nem volt végül jó élményünk a hely. Nem akarom egy ember impertinenciája miatt lehúzni több ember gonddal megtervezett és jól sikerült munkáját.

Egy kókuszforgáccsal, pisztáciával megszórt mangós chiapudingot kértem 690 ft volt és nagyon finom. Könnyen lehet, hogy még betérünk, ha erre járunk.