Vendégváró falatnak házi csirkepástétomot kaptunk, mely ízre-állagra egyaránt megnyerőnek bizonyult. A mellé adott pirítós gyenge minőségű kenyérből készült, de ezen nem akadtunk fenn. Némi hezitálás és egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy rendelünk hárman egy kóstolómenüt, valamint egy adag rántott borjúlábat. A kóstolóhoz tartozott egy csirkemájpástétom is, de miután egy adagot már elfogyasztottunk ebből amuse bouche-ként, jeleztük, hogy nem kérünk belőle még egyet, hisz lesz épp elég fogás az asztalon. A tatárbifsztek darált húsból készült, íze élvezhető, a produkció a fősodorba illeszthető, sok izgalmat nem adott, de hamar elfogyott. Késsel vagdalt húsból jobb eredmény érhető el. Az asztalon csak borsszóró volt, kértünk borsdarálót, kiderült, hogy azzal nem tudnak szolgálni, megegyeztünk, hogy használhatjuk a magunkét, amit magammal szoktam hordani ilyen esetekre. Az ipari borsliszt többet ront egy ételen, mint amennyit hozzátesz. Az aprókáposzta nélkül érkező töltött káposzta túlkészült, de a műfaj asztalunknál ülő rajongója élvezettel bekebelezte, miután mi megkóstoltuk. Nekem nem adott élményt, több tartást vártam el mind a káposztától, mind a tölteléktől. Persze ez is egy iskola, s nemcsak éttermekben, de magánháztartásokban is találkozni lehet a túlpárolás jelenségével. A pacalpörkölt sem színre, sem szaftállagra nem adott pörköltélményt, ízre viszont kifejezetten élvezetesnek bizonyult, a pacalcsíkok tartásával is meg voltunk elégedve. A mellé kért kenyér ugyanaz volt, mint amiből a pirítós készült, pirítás nélkül lehangolóbbnak tűnt. A marhapörkölt szaftja meggyőző, íze is remek, a hús viszont kicsit száraz, de így is a jobbak közé sorolnám ezt a fogást. A birkapörkölt volt a kedvencünk, lehetne azon morgolódni, hogy szaft nem teljesen homogén, viszont állaga remek, íze kifogástalan, a hús pazar, egyike a legjobbaknak, amit valaha kóstoltam. Mindehhez két köretet lehetett választani, a petrezselymes burgonyára és a galuskára esett a választásunk. Előbbin a petrezselyem színe legjobb indulattal sem volt élénknek nevezhető, ízre, állagra nem volt baj vele, de inkább illett menzára, mint étterembe. A galuska meg úgy volt jó, ahogy érkezett. A szépen formázott rántott borjúlábbal teljes mértékben meg voltunk elégedve. A kiszolgálás kifogástalan, mindkét felszolgáló, akivel szót váltottunk kedves, udvarias szívélyes és segítőkész volt.