DEndre adatlapja

A beltér hasonlóan megnyerő, otthonos, meghitt. Beh Marianna párjával, Patyi Rolanddal egy romos belvárosi házat újítottak fel, ebben rendezték be mintaértékű pékségüket. Reggeltől délig többféle melegtojásreggeliből választhatunk, tartanak Egg Benedictet, avokádó toastot buggyantott tojással, melegszendvicset, bécsi virslit, Croque Madame-ot és Croque Monsieur-t. Kínálnak tizenötféle kovászos kenyeret a burgonyástól a rozsos-köményesen, hagymáson át cheddaros jalapenos-ig, különféle szendvicseket, quiche-t, péksüteményeket és desszerteket. A webshopban, illetve a helyszínen vásárolhatunk gyógyteákat, forgalmazzák egy sor kézműves, minőségorientált cég termékeit a Csupaszörptől a Superjuice-on át a Patikakertig. A fő profil a prémium minőségű, jórészt saját forrásból származó tea, de kínálnak kávékat, üdítőket, szörpöket, fermentált alkoholmentes italokat (pl. : kombucha, vízikefír), két prosecco-t, háromféle Laposa Cooler-t, sőt, még egy kézműves sört is az élvonalhoz tartozó Horizont főzdétől. A tapiókapuding jó ízű, éppenséggel lehetne könnyedebb, a tetejét fedő selymes mangómártás kicsattan a természetes ízektől. A narancsos-diós szelet korrekt, a fősodor felső kategóriájához sorolnám, a házi keksz ízletes, a cappuccino kifogástalan. A kiszolgálás kedves, udvarias, felkészült.

Én simát ettem, mert mióta egyszer zavart a feltét és szélét ettem meg hamarabb azóta többnyire simát kérek. Tisztes 4 pont.

Vannak koktélok is. Pohár Soproni 550 ft, ami meglepően kedvező. Sajnos a Krusovice kifogyott, azt szívesebben ittam volna. Ez átlagos teljesítmény.

Ettünk finom buddha-rollt, egy remek levest és egy adag nem kiugró tavaszi tekercset. Erős négy pont.

Rákokra alapozó, távolkeleti ihletésű konyhát visznek, az étlap dicséretes rövid és áttekinthető, minden frissen készül. A séf Gyurik Norbert, aki Németországban szerzett tapasztalatot, de dolgozott a jónevű Vágódeszkában is. A két olasz habzó és ötféle csendes bort kínálnak. Valamennyi bort decire is kimérik. Csapon Peronit és Floris Kriek-et tartanak, van két nullás sörük is. A töményitalaik a standardok közé tartoznak. Készítenek limonádékat, ginkoktélt és Aperol spritz-et. A kiszolgálás kedves, udvarias. Bor témában van tér a fejlődésre, az ifjú hölgy nem tudta megmondani, hogy az itallapon egyébként érthetetlen módon mindössze balatoniként feltüntetett Sauvignon blanc-nak ki a termelője, pedig ott áll a hátcímkén. Egy olyan helyen, mely a bort a nevébe emeli, elvárható, hogy egy ilyen banális kérdésre választ kapjunk, különösen, ha a borválaszték mindössze hét tételes. A pho leves ízletes, harmonikus, külön kiemelendő a jó állagú, jó ízű marhahús, mely meghaladja a legtöbb pho-bár produkciójának szintjét. Dilemmáztunk, hogy fehérboros kagylót kérjünk-e vagy rizstészta-gombócot garnélával töltve, mangós ponzuval, a tulajdonos a kagylót javasolta, azt is vállalva, hogy ha nem az elvárt ízvilágot kapjuk, akkor vendégei vagyunk bármelyik fogásról is legyen szó. Nem éltünk a rendkívül gáláns ajánlattal, de tény, hogy héjas kagylóra számítottunk. A lé sótlan volt, még az átlagnál kevesebb sót használó asztaltársam szerint is. Összességében nem volt ez rossz produkció, de nem érte el a másik két fogás színvonalát. A sótlanságot lehetett orvosolni, ellentétben a fősodratú helyeken sokkal jellemzőbb elsózottsággal. A salátamixszel, savanyított zöldségekkel, babcsírával, pack choi-jal, mangós dresszinggel, mogyoróval és kellő mennyiségű zöld korianderrel készült garnélás umami szendvics meggyőző volt, ízletes és szépen tálalt. 4,5 pont az összélmény, amit felfele kerekítek.

Az étlapot kézbe véve az embert valósággal sokkolják az árak, melyek annyira kedvezőek, hogy azon töprengünk, hogy vajon mit ünnepelnek ezzel a különös díjszabással. A felszolgáló megerősítette azt, ami egyébként az étlapon szerepel, csak elkerülte a figyelmem, tételesen, hogy hétfőtől péntekig egész nap menüárakkal dolgoznak, hétvégén érvényesek a normál árak, egyébként azok sem magasak. A konyha a hagyományos magyar ízekre alapoz. Húszféle bort kínálnak, zömmel a magyar élvonalból, beleértve a ménesi Balla Géza Fekete leánykáját is. A tételek többségét poharazzák. Söröket a Carlsberg portfólióból tartanak, kiemelkedő minőségű pálinkákat pedig a békéscsabai Árpád főzdétől. A konyhát a Michelin csillagos helyeken edződött és többek között a kisharsányi Góréból ismert Kun Péter vezeti, aki ottjártam idején sajnos házon kívül volt. A jól sikerült lilahagymasalátával és fokhagymás tejfellel felszolgált haltepertő korrekt, élvezetes, bár az irdalás nem semlegesítette teljesen a szálkákat. A ropogós kovászkenyér, amit az étlap ígér gyenge, ráadásul nem kovászos, hanem átlagos bolti. A nagyipari kenyerek között is akad ropogós héjú, ez nem tartozott azok közé. A halászlé átlagosnak mondható, túl sós, a hal frisségével nincs gond, állagával sem. A pacalpörkölt jó ízű, de még főhetett volna, al dentere sikeredett. A leve laza, inkább gulyás-, mint pörköltjellegű. A héjában főtt és felszolgált burgonya korrekt. Összességében nem élvezhetetlen, jobbacskának mondanám. A császármorzsa viszont tömör, nehézkes, nem segít rajta a jól sikerült selymes almaszósz. A kiszolgálás kedves, udvarias, szolgálatkész. A borlapot csak külön kérésére adják oda a vendégnek, ami nyilván nem segíti a borfogyasztást.