DEndre étterem értékelései

A gyümölcsfagylalt a jó tesztfagyi, de arra nem lehetett őket rábeszélni. Amit kóstoltunk, az tisztes 4 pont volt.

Egy olaszrizling kisfröccsöt kértem, nem volt ihatatlan, ár/érték arányban kifejezetten jónak ítéltem (120 forintot fizettem rá). De ez a csapos-mentalitás megakadályozza, hogy még egyszer betérjek.

Minden esetre nem ide fogok visszatérni, ha ismét a városban járok, hanem mondjuk a Sissibe.

Tisztes 4 pont.

A kiszolgálás kedves. Fiam egy kakaós csigát kért (315 ft), jómagam egy bagettet vettem (szintén 315 ft), továbbá egy prézlit (219) – ezutóbbi már bevetésre is került, rántott galambgomba hozzávalójaként. Tisztes 4 pont.

Vettünk karamellás tejet, csokis tejet, magos zsemlét, mákos csigát (290) (ezt a kislányunk nem ette meg végül, csak „megkisebbítette”, mákos guba lett belőle pár nappal később, akként is helytállt), rozskenyeret (0,5 kg, 350 ft), búzakenyeret (1 kg, 370 ft), pazar sajtos ropogósokat (4000 ft/kg) valamint egy csokis párnát (205 ft). A péksütik nem veszik fel a versenyt a vezető kézműves pékségekkel (Pékműhely, Artizán, Jaques Liszt, Pipacs stb), de árban is alatta maradnak azokéinak. Az összteljesítmény megvan 5 pont.

A gyros egyébként nem volt rossz, kiugró sem, 3 pontot megérdemel. Átlagos hely ez, nem akarok lebeszélni senkit a meglátogatásáról, a terasz is kifejezetten kellemes. Ittunk egy fél literes üdítőt is, gyömbéres Kinleyt, színvonalasabb nem volt, az 290 forintért még olcsónak is volt mondható. Ennek köszönhető az ár/érték rovatban a 3 pont 2 helyett.

Mindkét helyen fagylaltot ettünk, legutóbb csokis áfonyát és bombajó robbanót, a gyerekek ezt kérték, mi is megkóstolhattuk persze. Jó volt mindkettő, nem épp Damniczki-színvonal (nekem ez lett az etalon, mióta ott jártam), de azért az 5 pontot megadom rá.

Ütötték a szintet. A beltér változatlannak tűnt, a kiszolgálás továbbra is kedves, az árak pedig nagyon barátságosak. A hely megmaradt a város dobogójának legfelső fokán.

Az étlap a „magyar evolúció” jegyében áll össze, mindenben van egy kis csavar, jók az átiratok. Kár, hogy Gödöllő kiesik az útból, mert havonta egyszer biztos ellátogatnánk hozzájuk. Zavarba ejtően kedvező áru menüt is tartanak. Néhány példa az étlap választékából: grillezett hasaalja tekercs, chilis szilvaraguval és sült paszternákkal, omlós marhasült Eszterházy mártással és pirított szalvétagombóccal, de tulajdonképpen vakon lehet itt rendelni. A borlap nem túl széles, de tisztes választékot kínál, ránézésre nagyjából 25-30 bor lehet rajta, örömmel fedeztem fel egyik kedvenc pincészetemet a kevésbé ismertek közül, a Kis János által vezetett Breitenbach pincét. Annyi biztos, hogy minden bor, ami a borlapon szerepel jó szívvel ajánlható. Az árak a színvonalhoz képest kedvezőek, 300 ftért már lehet minőségi bort kapni decire, ami a fine dining műfajban zsebbarát árszabásnak mondható. Fotókat nem leltem sajnos csak hat évvel ezelőttről, most ennél is jobban néznek ki az ételek.