DEndre adatlapja

A nemrégiben a Hercegprímás utcából ismerős Indigo Express működtetői nyitottak itt egy új egységet, ami viszont egyből komoly népszerűségre tett szert, köszönhetően a jó konyha mellett a kedvező áraknak. Önkiszolgáló rendszerben működnek, a pultnál megrendeljük a kívánt fogást, kapunk egy csipogót, majd, amikor elkészült az ételünk, a pultnál vehetjük azt át. A belteret némiképp átalakították, de a struktúra megmaradt, mind a földszinten, mind a galérián le lehet ülni, az üvegfalaknak köszönhetően olyan érzésünk lehet, hogy részei vagyunk az utcai forgatagnak. Az Indigo-hálózatról érdemes tudni, hogy két hagyományos, impozáns belterű étteremmel is rendelkezik, a Jókai utcai egységük komoly múltra tekinthet vissza, de a Fény utcai is megélte a tizedik születésnapját. Az Express-változatban jól ismert indiai fogásokat kínálnak a samosatól birjanin át a masalakig, de vannak indiai tekercseik s burgereik is. Csábított, hogy egy bárányos tekercset rendeljek, amit már kóstoltam a testvéregységben vagy netán egy bárány masala-t, de sajnos a bárányos fogások mind elfogytak ottjártam idején, vega ételt nem akartam kérni, bár az indiai vegetariánus konyha talán a legizgalmasabb a maga műfajában, a csirkét mellőzöm, sertést, marhát nem kínálnak, utóbbit érthető okokból. Így végül a rák masala-ra esett a választásom, ami mellé indiai lepényt kértem. A masala selymes volt és komplex, hozta azt a rendkívül vibráló ízharmóniát, ami az indiai konyha sajátja. Bízzunk benne, hogy az Indigo Express hosszabb életű lesz ebben a lokációban is, mint elődei. Tisztes 4 pont.

Legutóbbi látogatásunk óta építettek egy világosabb termet és játszószobát is. Mint a honlapról megtudhatjuk, Id. Schieszl Konrád 2005ben adta át a komplexum irányítását fiának, Ifj. Schieszl Konrádnak, de mindmáig besegít az üzletmenetbe. A vendéglő mai tulajdonosa a család ötödik generációját képviseli a vendéglátásban. Maguk készítik a bort, a sonkát, a sajtot, a kenyeret, helyben palackozzák a gyümölcsleveket és erjesztik a pálinkáikhoz a cefrét. Mint írják, apa és fia együtt képviseli a hagyományt és az innovációt. A hurka, kolbász, mangalica sonka az üknagyapa százéves receptjei alapján készülnek, a modern technológia alkalmazásával. A konyhát 2001 óta Salamon Tamás vezeti, aki a magyar és sváb gyökerű fogásokat néhány olasz és nemzetközi specialitással egészíti ki. Kínálnak többek között Sándor Tamás sajtmanufaktúrájából származó Camembert-t sütve, birsalmával, ánizsos chili-dzsemmel, fenyőmaggal és pirítóssal kísérve, tyúkhúslevest csigatésztával, főtt hússal, májgombóccal és zöldségekkel. Boraikat saját szőlőből készítik, 12 hektárt gondoznak a Balaton-felvidéken és Mátraalján, az évente letöltött 40. 000 palack bort helyben értékesítik. Paulaner Hellest csapolnak, ami kérhető palackban is, további három Paulaner-termék s az Edelweiss szűretlen búzasör mellett. Az import tömények között több különleges tétel is szerepel. A pálinka műfajt az Agárdi főzde képviseli öt tétellel. A kiszolgálás udvarias, rutinos, segítőkész. Élmény volt kilenc év után ismét szót váltani ifjabb Schieszl Konráddal. Fogadófalatként formázott főtt marhahúst kaptunk tormás házi majonézzel és házi kenyérrel. Remek indítás. Az étlapról elsőként hízott kacsamájat és füstölt zsályás kacsakolbászt kóstoltunk, amit sült ananász chutney-val, kesudiós aranygaluskával körítettek. Ötletes, izgalmas előétel. Az aranygaluska, amit inkább briósnak mondtam volna, lehetett volna könnyedebb, a kacsakolbász állagban finomítható, de az összhatás így is megnyerő volt. A baconos-hagymás tepsis burgonyával, birsalmás langyos édeskáposztával és erjesztett kápia-paprikakrémmel társított csülök is jól sikerült, értékeltük, hogy szépen ropogott a bőre, s hogy jó volt a harmónia az elemek között. A sütve párolt marhapofát alulsózták, de ezen könnyen lehetett segíteni, jó volt hozzá a zellerpüréből, pirított burgonya-tallérból, fermentált zöldségekből álló körítés. Desszertként Fekete Erdő Tarte-ot kértem, mely szemre és kóstolva egyaránt szép zárása volt a Schieszl vendéglőben elköltött immár negyedik ebédünknek. Ismét elégedetten álltunk fel az asztaltól s vettük az irányt Kézdy Dániel Kálvária pincéje felé. De az igazság az, hogy a Schieszl van olyan jó, hogy megérjen egy külön utat is Budakalászra.

A hely ezzel együtt egy csapásra népszerűvé vált, elsőre nem kaptunk helyet, igazság szerint másodjára sem, még állóhely is alig volt, így elvitelre kértem a maga fogását. Amúgy is magasított székekkel várják a vendégeket, ami az ő szempontjukból érthető, hiszen a parányi beltérben minél több embert le szeretnének ültetni, így nem volt nehéz lemondani arról, hogy helyben egyem meg az egyébként remek quessadilla-t. Azt nagyon értékeltem, hogy a pulton van három saját készítésű, remek mexikói szósz, salsa verde, la de morita és habanero tatemado, amivel mindenki kedvére ízesítheti a rendelt fogást. Az is az elvitel mellett szólt egyébként, hogy csak kommersz nagyipari multisörük van, márpedig a mexikói ételek kifejezetten sört kívánnak, lehetőség szerint valami jobbacskát, ha én lennék a helyükben Rízmajer Cortezt és Popcorn IPA-t tartanék. Az étel/ital rovat ezért csak 4 pont. Mint ahogy a hely maga is.

Az étlap a Kádár korszak hagyományossá vált magyar konyhájának közkedvelt fogásaira épít, a szlovák gasztronómiát a sztrapacskák, a knédlivel és csülkös párolt káposztával körített sült köményes sertéstarja képviseli, a magyar konyhában is meghonosodott tócsnit lehet még idesorolni, ami egyébként cicege néven is szerepel a választékban. Kínálnak többet között erőlevest tojással, bográcsgulyást, Jókai bablevest, pecsenyekacsamájat zsírjában (hízott máj árában), juhtúróval töltött gombát, mátrai borzast, magyaros sertésborda lecsós burgonyával, különféle töltött-rántott húsokat, , vadas marhát zsemlegombóccal, vörösboros marhapörköltet vajas galuskával, hatféle palacsintát, somlói galuskát és túrógombócot. Háromféle Staropramen sört tartanak csapon, palackban közel húsz, főképpen cseh főzeteket, főként hagyományos kisebb üzemektől, a multik világát a Pilsner Urquell s három Heineken termék képviseli. A csepeli Rízmájer főzde három söre is kapható náluk. A Békési és a Bolyhos pálinkák mellett néhány cseh importból származó töményitalt kínálnak. Választékba vette két kultikus, Belső-Magyarországon is népszerű szlovák üdítőt, a Kofolát és a Vineát. A Törley pezsgőt is ideértve ötféle bort kínálnak villányi sztárborászoktól. A kiszolgálás udvarias, rutinos, kissé személytelen. 12% szervízdíjat számolnak fel. Legutóbb 2024. áprilisában pacalpörköltet rendeltem, mely ízre, állagra egyaránt élvezhető volt, nem kiugró, de tisztes produkció. Átlagos főtt burgonyával adták, knédlivel autentikusabb lett volna. Az adag méretes, akárcsak régebben. 5000 forint (plusz fsz. díj) volt az ára, ami nem kevés, de a belvárosban elfogadható díjszabás. A kapros juhtúrós sztrapacska, amit a párom rendelt, 4290 forintért húzósabb, tény, hogy az is komoly adag, tisztes fősodort képviselt, ettünk már meggyőzőbbet, de gyengébbet is. Ez épp négy pontos élmény volt. Nem több, még véletlenül sem, de nem is kevesebb.

A mellé adott ipari kenyér friss. A hamburger nem átütő, de korrekt, tisztes munka, a tálalás kissé hevenyészett, a csónakburgonya műfajában ettünk meggyőzőbbet is. A túrógombóc állagra nem megnyerő, túl kemény, sok benne a gríz, egy átlagos háziasszony jobbat készít. Az extrák mellette nem rosszak, de ez nem sokat javít a helyzeten. Közben megérkezett véletlenszerűen két ismerős, ők lazacos Cézárt ettek, élvezhető, nem kiugró fogás volt az is. Talán a déli hajsza miatt, de a szerviz jócskán elmaradt a legutóbbitól, kötelességszerű és személytelen volt. Azt se kérdezték meg, hogy ízlett-e az étel, pedig lett volna rá apropó, amikor a túrógombóc két harmadát elcsomagoltattam. 12% felszolgálási díjat biztos, ami biztos hozzácsapnak a számlához. Nem volt ez egy katartikus élmény, de a jelzett problémák dacára egyikünk sem állt fel az asztaltól csalódottan. Maga az élmény elmaradt a múltkoritól, szó sincs 5 pontról, de a 4 az megérdemelt.

Választhattam volna echte kézműves sört is, de mivel nem kóstoltam még az ANTL sorozat legfrissebb tagját, a szűretlen lagert, azt kértem, sajnos abból nem adnak pohárral, csak korsóval. Tetszett a hely, felfele kerekített 4,5 pont.

Kérdeztem, hogy lehet-e sört kérni az üdítő helyett, nemleges volt az egyébként kedves mosolygós válasz. Mert bizony nemet is lehet mondani kedvesen. Korrekt négy pont.