DEndre étterem értékelései

(bár a Birra Moretti hiányzik, rajta van a sörlapon, de nincs beárazva, ergo azt nem listázták be). Jómagam egy üveg Soproni IPat kértem, 350 ft volt, ami kifejezetten baráti árfekvés.

Több fogás is felkeltette az érdeklődésünk, többek között a konfitált tarja, ami sokat elárul a szakács tudásáról s amit itt baconbe tekert répával valamint rozmaringos burgonyával körítenek, vagy a fish and chips, amivel bármennyire egyszerű étel, de le tudnak venni a lábamról, ha jól készítik el. Végül társam preferenciáinak engedtem a közös főétel és a leves dolgában jómagam az előételt és a desszertet választottam ki. Az ánizsos körte leves kókuszchips-es túrógombóccal élményszerű volt, hasonlóan meggyőzőnek találtuk a pazar garnélát, amit ricottakrémmel és frissen készült parmezánkosárkában tálalt mozzarellás salátával adtak. Korrekt, házias volt a marhapörkölt, amit túroscsuszával körítettek és nem átütő sajttorta, aminek nem tűnt megnyerőnek az állaga. Az árak értékarányosak. Az összélmény négy és fél pont felfele kerekítve.

Az itallapon szerepel egy literes csapolt sör, de literes korsójuk nincs… Az italok mind kommerszek, a sörök ultrakommerszek, nagyipari tömegsörök. Persze az árak itt is dömpingárak, 400 ft egy korsó. Lenne inkább 1000, de minőségi. Kegyelem-hármas.

A séfüdvözlet házi kenyér volt szarvasgombás vajkrémmel illetve körözöttel. Jó kezdés, bár nekem ez a hófehér, könnyed, felhabosított kenyérstílus nem jön be, jobban szeretem a barnás, kovászos zsánert, amit például a Salonbanadnak, régen itt is ezt kínálták, ha emlékezetem nem csal. Mivel aznap már megnéztünk két éttermet Debrecenben, csak levest, előételt és desszertet kértünk. „Halleves, zeller, lazac” nevet viselte az izgalmas, vibráló leveskompozíció, jópofa ötlet volt a céklás zöldség ravioli betétnek. Kértünk még egy ”kacsamáj, tokaji aszú, mandula” nevű előételt, ez is szépen tálalt és finom volt, továbbá rendeltünk a napi ajánlatból pankó morzsában rántott formázott mangalicakörmöt s végül affogato-s csoki fondant-t. Minden kiváló volt, ahogy megszoktuk. Az ízek, állagok, tálalás. Kreaivitás, hozzáértés, tehetség. Jó ide visszajárni. Az meg egy kivételesen kedves gesztus volt, hogy mivel nem volt behűtve az a habzóbor, amit kértem a behűtés idejére a ház ajándékaképpen kaptam fél pohár Kreinbacher pezsgőt. Tíz perc-negyed óra után érkezett a rendelt bor. A pincér jelzi, hogy a felszolgálási díj benne van a számlában, ez sem jellemző gyakorlat, inkább azzal találkoztam másutt,hogy a pincér próbált további jattot kicsikarni. Összességében az Ikon ismét tarolt. Ez Debrecen gasztronómiai fellegvára, akkor is, ha van aki nem akarja tudomásul venni, hogy európai szinten a legigényesebb éttermek 15 és 18 óra között bezárnak, hogy felkészüljenek a vacsorára. Hozzáteszem, nem kevés csúcshely ki sem nyit 18 óra előtt, mint a Salon, a Babel vagy a Caviar and Bull. Nem foglalunk asztalt, majd leértékeljük az éttermet, azért mert megvan a maga – az adott szinten megszokott - nyitvatartása, aminek ugye nem nézünk utána, ez egyszerűen etikátlan és rosszindulatú magatartás

hogy „katartikus” nemcsak az enyém, hanem az övé is. Először csúcsminőségű kenyér érkezett szarvasgombás vajjal, majd tatár, házi tortilla chipsszel és marinált hagymával. Kiváló kezdés. Mivel még aznap további két étterembe is be szándékoztunk nézni, ezért csak három fogást ettünk ketten. Az étlap izgalommal teli, nem könnyű választani. A paletta kellően széles, és egyben kellően szűk ahhoz, hogy minden frissen készülhessen. A szarvasgombás zeller velouté kifogástalan volt, a tartalomra a vendég előtt öntötték a levest, mint jobb helyeken általában. Persze aki a regényhosszúságú étlappal dolgozó és alacsony minőségű alapanyagokból készült nagy adag ételekkel a vendég szemét kiszúró csárdákhoz szokott, annak furcsa lehet e megoldás. Ez a hely a hozzáértőket igyekszik kiszolgálni, akik a művészi élményt, a kreativitást, a vibrációt keresik az étteremben és nem feltétlenül akarják degeszre enni magukat. Főételünk sült kecskesajt volt tagliatellevel és gombákkal, desszertünk tokaji mousse. Gyönyörű tálalás, kiváló ételek. A vérprofi, remekül kommunikáló felszolgálótól megtudjuk, hogy a séf az Ikonban dolgozott korábban. Kollegája egyetlen hibát vét, beszélünk hozzá s közben elmegy. Nemrég találkoztam hasonlóval. Nyilván nem volt szándékos egyik sem, de azért furcsa, hogy ilyen megeshet. Azon frissiben korrigáltuk a dolgot, udvariasan jeleztem, hogy hozzá beszéltem, ami mondjuk evidens lehetett, hisz úgy kezdtem a mondanivalómat, hogy „asztaltársammal azt beszéltük, hogy” s itt egy méltó elismerés következett, hiszen ezen a helyen minden együtt van, ami kell: remek beltér, e bakit leszámítva kiváló kiszolgálás, profi séf. Az italok is színvonalasak csapolva nincs minőségi sör, de palackban igen, kértem is egy Horizont American Pale Ale-t, 980 ft volt, ami felettébb korrekt díjszabás, a szaküzletben is 700-800 ft egy ilyen sör, a legtöbb sörözőben és étteremben 1000 ft felett vanb az ára. Nagyon jó élmény volt a Művészbejáró, nem csoda, hogy eddig a konkurrencia oldal [moderálva - a szerk. ] 55 értékeléséből 55 volt 5 pontos. Megérkezett Debrecenbe az Ikon versenytársa.

Ettünk répatortát, sós karamelles sütit (az tészta része nagyon kemény volt) és brownie-t (utóbbi jó volt), ittunk mindenféle kávét. Végig valami borzalmas rap ment, ami tönkretette az egész ott-létünket, gondolkodtam is rajta, hogy pedagógiai okokból egy pontot adok, mert nekem szörnyű volt az élmény az elviselhetetlen háttérzaj miatt, de végül a minőségi kávé iránti tisztelet győzött. Adok nekik négy pontot azzal a megjegyzéssel, hogy aki allergiás erre az egyesek által zenének nevezett non-kultúrára, az messze kerülje el a helyet. Egy kávézóban szerencsésebb lenne kevésbé megosztó zenét tenni. Az atmoszférához a zene is hozzátartozik, onnan a minősítés.

1070 ft volt az egész. A minőség a megszokott. Jól kitalálták ezt az üzletláncot, hogy azt a felnőttet is behozzák, aki egyébként nem tenné be ide a lábát. Még játszósarok is van.

Az abroszt helyettesítő papíralátét szerint igen sokan írtak róluk elismerően, kettő maradt meg, az egyik Anushka Shankar, aki azt írta, hogy „Just like home”, ami nagy elismerés, a másik a Nightwish együttes, mely jeles banda azt jegyezte fel, hogy a legtöbb európai indiai étteremben jártak már, de sajátos módon a legautentikusabb nekik a debreceni Kashmir volt. Mi rendeltünk bárány vindaloot és lazac curryt, továbbá tandoori rákot, és három féle kenyeret (hagymásat, sajtosat és még egyet, roti, naaan és paratha műfajban), meg gulab jamunt desszertnek. Inni limonádét, mango és sós lassit, Dreher sört. A bárány vindaloo helyett tandoori vegyes tálat hoztak ki nem kis bosszúságunkra, pedig egyértelmű volt a rendelés. Szóba került ugyan a tandoori tál, de a pincérhölgy által is jól hallható módon jeleztem, hogy ha csak csirke van rajta, akkor nem kérem. És a tandoori tál helyett, mely két személyes, rendeltük a két ragut egy vindaloot és egy curryt. Az oda nem figyelés durva esete volt ez. Kaptunk egyébként némi kedvezményt kárpótlásul, 20000 ft helyett 17000 volt a számla. De inkább választottam volna az eredeti ételt a kedvezmény helyett, a bárány vindaloora voltam a legkíváncsibb az egész étlapról. Javukra legyen írva, hogy kaptunk extra chilit és zöld koriandert is. Rengeteget kellet várni az ételre, több mint egy órát, közben kihoztak ugyan egy levest egyikünknek, de a többiek azt csak nézték. S nem is voltak nagyon sokan az étteremben. A leves megjárta, a lazac curry nagyon finom volt, a kenyerek és a desszert jónak mondhatóak, a tandoori tál nem hatott meg, a húsok nagy része kiszáradt, a mártások sem voltak katartikusak. Ettem már meggyőzőbbet több helyen is. Ezzel együtt szerintem átlag feletti a hely, de messze volt az öt ponttól. 4 pontot megszavazok nekik mindent egybevéve, de határozott jóindulattal, mert ez inkább 3,5 volt.

Az étlap tisztes választékot kínál mediterrán, főként olasz ételekből. Az árak nem alacsonyak, de hát a minőséget meg kell fizetni. Mi rendeltünk grillezett tigrisrákot salátaágyon, édes chili szósszal, Calabria pizzát és panna cottát. Fogásaink kitűnőek voltak, külön kiemelném a desszert csodás epermártását és azt, hogy a pizzát fatüzelésű kemencében sütik. A rák mellett a mártás készen vásárolt tucatárú volt, ez csak apró szépséghiba, megadom a helynek az 5 pontot, mert nem kétséges, hogy ez csúcsélmény volt összességében.

A kiszolgálás udvarias, az ételek időben érkeznek. Ettünk mediterrán haltálat, ezt speciel én rendeltem, ami lazacot, kagylót és rákot tartalmazott paradicsomos mártásban kalácsszerű, helyben sültnek tűnő kenyérrel. Valami ötletesebb köretet nem bántam volna. Ez a fogás nem volt több négy pontnál. Másik fogásom a sajttorta volt maracujás mártással, ezt szupernek találtam. Megkóstoltam a mozzarellával besütött csirkét krumplifánkkal, tisztes házias fogás, akárcsak a sütőben sült túrós palacsinta. A báránycsülköt nem kóstoltam meg, azt e fogást rendelő társunkkal akkor ismerkedtem meg, túlzás lett volna beleenni a tányérjába, így az általa rendelt somlóiról is csak azt tudtam megállapítani, hogy bizalomgerjesztő. Nem szoktam ezen a szemponton rugózni, de nem állom meg, hogy meg ne dicsérjem a mosdót, mely patikatisztaságú. Az összélmény 5 pont, ebbe talán a kiváló társaság is belejátszott.